PIRKADAT Breuer Péterrel: Hegedűs D. Géza – A színházból emlékezni a történelem legsötétebb napjaira
Április 17-én a Heti TV PIRKADAT című reggeli műsorának vendége Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, egyetemi tanár. A beszélgetés különös súlyt kapott, hiszen egy nappal korábban, április 16-án volt a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja. Az emlékezés, a történelmi felelősség és a művészet szerepe a kollektív tudat ébren tartásában határozta meg a beszélgetés hangulatát.
Emlékezés egyéni és kollektív szinten
„Ott van magamban” – válaszolta Hegedűs D. Géza arra a kérdésre, hogyan emlékezett meg a holokauszt áldozatairól. Bár fizikailag nem vett részt nyilvános megemlékezésen, napja minden pillanatát átszőtte a múlt súlya: „Dolgoztam egész nap, délelőtt szinkronizáltam, délután tanítottam, este pedig játszottam – a Liliomfit, telt ház előtt.” A visszatekintés azonban nem maradt el: a YouTube-on látott dokumentumfelvételek a háborús Budapest romjaival megrendítették – a képek új megértéssel töltötték meg a múltat: „Egy romhalmaz volt Budapest… egy város, amit a budapesti polgár épített fel… és amit azután leromboltak.”
A kultúra felelőssége és Márai Sándor tanítása
A színművész kiemelte, hogy a magyar zsidóság tragédiájának hátterében fokozatos, államilag intézményesített jogfosztás állt: „Kezdve a Tanácsköztársaság bukása utáni numerus clausus-tól, különösen 1938-tól felgyorsult a szabadságmegvonás.” Hegedűs egy saját előadására, A hallgatni akartunk című Márai-monodrámára hivatkozott, amelyben elhangzik:
„A magyar kormányok a németek parancsára, de szívük őszinte sugallatára is folytatták a zsidóüldözés politikáját.”
Márai gondolatai mentén Hegedűs kiemelte, hogy nem volt elegendő a zsidó közösség megtévesztésére szolgáló látszólagos mentési kísérlet: „Voltak történelmi pillanatok, amikor nemet kellett volna mondani. Ezt a nemet sem a társadalom, sem a politikai vezetés nem mondta ki.”
A világ új szelei és a generációs emlékezetvesztés
A művész aggodalommal tekint a jelenre és a jövőre: „A világ irányítását olyan generációk vették át, akik már nem élték át a második világháborút, nem tudják, mi a halál. Ezért kell emlékezni és emlékeztetni.” Az iskolák, a színház, a művészet szerepe felértékelődik, mert ezeken keresztül lehet átadni azokat az értékeket, amelyek segítenek megelőzni egy újabb tragédiát.
Szép Ernő versével zárta az üzenetét
Az emléknap kapcsán Hegedűs D. Géza Szép Ernő Ne hidd című versét olvasta fel, amely 1942-ben született, és ma is érvényes tanításokat hordoz:
„Ne hidd el… még gaz, ordítsd az égre: nem igaz!
… csak a kedvesség az öröm,
a párdon meg a köszönöm.
… maradj tiszta, maradj szabad.
… te légy az Isten, hogyha nincs.”
A vers nem csupán költészet, hanem erkölcsi parancs: ne hagyjuk magunkat, ne hódoljunk be a gyűlöletnek, és maradjunk emberek egy embertelen világban.
Ünnepi időszak és közös kultúra
A műsor végén Breuer Péter hangsúlyozta a húsvéti és pészáchi ünnepkör fontosságát: „Keresztényeknél zöldcsütörtök, zsidóknál pészách van. Ezek a napok különösen alkalmasak arra, hogy egymásra figyeljünk, egymást jobban szeressük.” Az emlékezés tehát nem zárul le egyetlen nappal – része kell legyen a közös európai és magyar kultúrának.
A beszélgetés méltóságteljes, megrendítő és inspiráló volt – valódi kulturális misszió, amelynek tanúságtétele a legsötétebb napokon is világít.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
