Szakszervezeti szolidaritás, leépítések és kihívások – Székely Tamás a Pirkadatban
Átfogó és elgondolkodtató beszélgetés zajlott a PIRKADAT április 16-i adásában, ahol Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke volt M. Kende Péter vendége. A műsor nem csupán a vegyipari dolgozók helyzetét, hanem a teljes magyar szakszervezeti rendszer kihívásait járta körbe, társadalmi, gazdasági és politikai kontextusba ágyazva.
Szolidaritás: több mint szakmai kérdés
A beszélgetés elején M. Kende Péter rákérdezett arra, miért nem működik mindig hatékonyan az ágazatok közötti szakszervezeti szolidaritás. Székely válasza szerint ez „sokkal szélesebb probléma, társadalmi kérdés”, amelyhez személyes és történelmi tényezők is hozzátartoznak. Példaként említette Iványi Gábor helyzetét és az egyházak hallgatását, valamint azt is, hogy a média vagy más szakmák képviselői is ritkán állnak ki egymásért.
Reprezentativitás: a kormány visszaélési lehetősége
Székely hangsúlyozta: a reprezentativitás kifejezést a kormányzat gyakran használja eszközként a „nemkívánatos” szakszervezetek kizárására. Rámutatott: „sajnálatos módon több helyen megjelentek olyan szakszervezetek, akik a munkáltató támogatásával próbálják meggyengíteni az erős, valós érdekvédelmet képviselő szervezeteket”.
Miért nem lépnek be a dolgozók?
A szakszervezeti tagság alacsony szintje kapcsán Székely a tudatlanságot és az oktatási rendszer hiányosságait emelte ki. Elmondta: „ma Magyarországon, ha valaki elvégzi a középiskolát, fogalma sincs róla, hogy mi az, hogy szakszervezet”. A VDSZ próbálkozik iskolai előadásokkal, osztályfőnöki órákon való részvétellel, de a fenntartó – különösen a Klik – ezt nem nézi jó szemmel. Ezért ma már főként a közösségi médiában próbálnak elérni fiatalokat.
Május 1. vidéken él tovább
A május 1-jei ünnepségek kapcsán Székely elmondta: „ez a dolgozók ünnepe, nem a szakszervezeteké”, de ma már inkább vidéki helyszíneken rendeznek méltó megemlékezéseket. A szakszervezeti konföderációk közös fellépésére egyelőre nincs szándék, amit Székely sajnálatosnak tart.
Dunafer és más cégek: politikai kiszolgáltatottság és gyárbezárások
A Dunafer kapcsán elmondta: a gyár „a kormányzat játékszerévé vált, és ez súlyos hiba”. A jelenlegi tulajdonosról azt mondta, „világszerte nem túl jó munkáltatóként ismert”, és Európa-szintű akciók is voltak ellene. De a vegyiparban és a hozzá kapcsolódó szektorokban is súlyos jelei vannak a gazdasági válságnak: akkumulátoriparban például 37%-os visszaesést mértek, míg egy török tulajdonú üzem bezárása közel 300 ember elbocsátásával jár.
Autóipari függés és gazdasági bizonytalanság
Székely szerint komoly hiba volt a magyar gazdaságot az autóiparra építeni: „a magyar gazdasági stratégia jelentős mértékben elhibázott”. A beszélgetés során elhangzott: ma már azokban az ágazatokban is problémák vannak, ahol korábban stabilitás uralkodott. A kollektív szerződések és bérmegállapodások dacára is nő a bizonytalanság, és várhatóan létszámleépítések következnek több területen.
Végszó: visszatérni a valódi érdekképviselethez
Székely Tamás zárásként úgy fogalmazott: „nagyon nagy szükség van az érdekképviseleti szervekre és a folyamatos kommunikációra a munkáltató és a szakszervezetek között”. A jelenlegi helyzet ugyanis minden eddiginél jobban rávilágít arra, mekkora felelősség hárul a szakszervezetekre – és mekkora lehetőség is rejlik bennük, ha valóban el tudják érni a munkavállalókat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
