Novorosszijától a szurzsikig – Gecse Géza történész az orosz-ukrán konfliktus mélyrétegeiről
A PIRKADAT április 15-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Gecse Géza történész volt, akivel Oroszország és Ukrajna kapcsolatának történelmi és geopolitikai hátteréről, valamint a jelenlegi háborús konfliktus lehetséges kimeneteleiről beszélgettek. A beszélgetés apropóját Gecse Géza új tanulmánya adta, amely a Magyar Szemlében jelent meg „Novorosszija” koncepciójáról és a putyini külpolitika viszonyáról.
Kis-Oroszország, Fehéroroszország, Novorosszija
A történész felidézte: Oroszország már a 18. századtól kezdve igyekezett „visszafoglalni” azokat a területeket, amelyeket történelmi okokra és katonai hódításokra hivatkozva „sajátjának” tekintett. Ukrajnát „Kis-Oroszországnak” nevezték, míg Fehéroroszországot a mai Belaruszként tartották számon. A 18. század végén megszerzett dél-ukrajnai területek – köztük a Krími-félsziget – orosz dominanciája csak a 19. század végére kezdett érvényesülni, elsősorban városi lakosságban, míg a vidéki részeken túlnyomórészt ukrán népesség maradt.
„Odessza például egy orosz város volt, ahol jelentős zsidó közösség is élt, amely szintén oroszul beszélt” – tette hozzá Gecse. A pogromok, amelyek az orosz birodalomban általánosak voltak, szintén részei voltak a zsidó közösségek történetének.
A bolsevik politika és az ukránosítás
Gecse szerint az 1920-as évek bolsevik politikája kifejezetten nacionalizmusellenes és formálisan antiszemitizmus-ellenes volt. „Lenin alatt antiszemitizmusért börtön is járhatott” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ebben az időszakban az ukrán nyelvű és identitású városiasodás erősödött, különösen Sztálin korai politikájának következtében. Ez azonban a Brezsnyev-korszakban visszafordult, az oroszosítás újra megerősödött.
2014-től: polgárháború és népességmozgás
Az ukrajnai háború nem 2022-ben kezdődött – emlékeztetett Gecse Géza –, hanem már 2014-ben, a Donyec-medence (Donyec és Luhanszk megye) fegyveres konfliktusaival. Ekkor két, orosz többségű területen robbant ki háborús állapot, amelyek etnikai és nyelvi különbözőségük miatt különösen érzékenyek voltak a Moszkvából érkező befolyásra. „Egyik oldalon másfél millió ember menekült Oroszországba, a másikon hasonló szám ment Nyugat felé” – ismertette a történész.
Szurzsik: az identitás határán
Külön figyelmet kapott a szurzsik nyelvhasználat: ez az orosz és ukrán keveréknyelv mintegy 7 millió ember anyanyelve lehet Kelet-Ukrajnában. Ez a nyelvi sajátosság tovább bonyolítja az identitáskérdést, hiszen az orosz propagandában gyakran összemossák az orosz ajkú és az orosz identitású lakosságot.
„Nem véletlenül használják az orosz hivatalnokok a ‘ruszkij mir’ kifejezést, amely eltakarja az etnikai és nemzetiségi különbségeket” – mondta Gecse.
Mi lehet Putyin célja?
Arra a kérdésre, hogy mit tekinthet Putyin végső megoldásnak, Gecse Géza óvatos választ adott: „az orosz vezetés részéről akár egy másodlagos népszavazás is elképzelhető az általuk elfoglalt területeken, amennyiben biztosnak érzik a lakosság lojalitását.” A döntés alapja szerinte nemcsak az etnikai összetétel, hanem az életszínvonal-ígéretek, oktatás, gazdasági stabilitás ígérete is lehet.
Ukrajna: önálló vagy függő?
A beszélgetés zárásában Breuer Péter rákérdezett arra, mennyire önálló még Ukrajna gazdaságilag. Gecse Géza szerint ez a kép árnyalt: „Ukrajna egyszerre gazdag és szegény ország. A földalatti ritkafém-készletekről sok a szólam, de ezek kiaknázása elképesztő tőkeigényű. Az azonban tény, hogy Európa gabonatermő területeinek jelentős része Ukrajnában található.”
Következő olvasmány: az orosz nagyhatalmi politika
Gecse Géza korábbi, Orosz nagyhatalmi politika 1905–2021 között című munkája mélyebb betekintést ad a történelmi háttérbe és a birodalmi gondolkodás folytatólagosságába.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
