„A busz nem magát vezeti” – Naszályi Gábor a BKV üzleti tervéről és a háttérdolgozók helyzetéről
A PIRKADAT M. Kende Péterrel című műsor április 2-i adásának vendége Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke volt. A beszélgetés középpontjában a BKV és a BKK üzleti terve, a közlekedési dolgozók kiszolgáltatottsága, valamint a munkavállalói háttérréteg elértéktelenedése állt.
Üzleti terv: inkább az üres sorok fájnak
A fővárosi közgyűlés ugyan elfogadta a BKV és a BKK üzleti tervét, de Naszályi Gábor szerint nem az a gond, ami benne van, hanem az, ami hiányzik belőle. Ahogy fogalmazott: „Megint ott tartunk, hogy nem tudjuk, lesz-e pénz a terv végrehajtására.” A szakszervezeti elnök szerint a forráshiány és az előkészítetlenség jellemzi az egész dokumentumot, amely – bár látszólag célorientált – az elvárásokhoz szükséges fedezettel adós marad.
A „vitézi bizottság” árnyékában
A műsorban szó esett arról is, hogy a főpolgármester jogköreit az utóbbi időben korlátozták, és a döntések egyre inkább a közgyűlés bizottságaihoz, különösen a közlekedési ügyekben illetékes testülethez vándorolnak. Itt Vitézy Dávid neve került elő gyakran – Naszályi szerint nem véletlenül: „Ő már gyerekként is a buszokat nyomogatta, most pedig egész városrészek jövőjéről dönt.”
A szakszervezetek aggodalma nem alaptalan: „Vitézy műszaki eszközökben gondolkodik, nem emberekben. Számára a busz egy jármű, nem egy munkahely” – hangzott el. Ezt támasztotta alá egy konkrét eset is, amikor egy bizottsági ülésen egy képviselő a dolgozók bevonását javasolta a menetidők átalakításáról szóló döntésekbe, mire Vitézy cinikusan reagált: „Na már itt vannak a szakszervezetek is.”
Elfelejtett emberek a háttérben
Naszályi hangsúlyozta, hogy a közvélemény és a döntéshozók hajlamosak csak a járművezetőkre fókuszálni, miközben a BKV tízezer fős állományának közel fele nem járművezető. A karbantartók, technikai személyzet, diszpécserek, adminisztrátorok elöregedő állománya és az utánpótlás teljes hiánya miatt a rendszer egyensúlya meginogni látszik.
„A műszaki állományban fizikai munkát végeznek, de a nyugdíjkorhatár emelkedése mellett ez egyre nehezebbé válik. Nincs fiatal, aki szívesen menne BKV-s járművet szerelni, miközben a régi gárda kiöregszik” – figyelmeztetett a szakszervezeti elnök.
Racionalizálás vagy leépítés?
A vezetés részéről időről időre felmerülnek létszámleépítési ötletek, vagy a garázsbezárások optimalizálásának tervei, amelyeket a dolgozók érthető félelemmel figyelnek. Naszályi emlékeztetett: Budapesten már csak öt buszgarázs maradt, ezek közül néhányat ismét bezárnának, ezzel pedig több száz dolgozó napi ingázását nehezítenék meg drámaian.
„Nem mindegy, hogy valaki a város túlsó végéből jön be éjszakai műszakra. Ha még át is kell utaznia a városon, az nem vállalható.”
A tervben nincs benne, ami fontos lenne
A beszélgetés végkicsengése egyértelmű volt: a BKV üzleti terve nem ad valódi választ a közlekedési ágazatban dolgozók problémáira. Hiányzik belőle a karbantartás hosszú távú biztosítása, az utánpótlásképzés stratégiája, a háttérmunkások helyzetének kezelése – és nem utolsósorban az emberi méltóság.
„Lehet vezérigazgatói pályázatokat kiírni, lehet szereplőket cserélgetni, de ha nem változik a hozzáállás, a végén megint a dolgozók isszák meg a levét.” – zárta gondolatait Naszályi Gábor.
A beszélgetés tanulsága egyszerű, de súlyos: a budapesti tömegközlekedés nemcsak járművekből áll. Aki csak a buszokra koncentrál, elfelejti, hogy azokat emberek vezetik, emberek tartják karban, emberek tervezik a menetrendet. És ha ők nem kapnak figyelmet, egy napon megállhat a város.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
