Külpolitikai Kitekintő: 2025 kihívásai a világgazdaságban és geopolitikában
A Külpolitikai Kitekintő idei első jelentős adásában Gyarmati István vendégei Surányi György és Fellegi Tamás voltak, akikkel a 2025-ös év gazdasági és politikai kihívásait elemezték. A beszélgetés központi kérdése az volt, hogy milyen irányba halad a világ a geopolitikai feszültségek, a gazdasági átalakulások és a nagyhatalmak stratégiáinak tükrében.
Példa nélküli bizonytalanság előtt állunk
Fellegi Tamás szerint az 1980-as és 1990-es évek eleje óta nem volt olyan év, amely ennyi kiszámíthatatlanságot és politikai-gazdasági kockázatot hordozott volna magában, mint 2025. „Ez az év lehet egy rettenetesen rossz év, amely drámai geopolitikai és gazdasági fordulatokat hozhat” – fogalmazott.
Surányi György kiemelte, hogy a világ három meghatározó nagyhatalmának – az Egyesült Államok, Kína és Oroszország – vezetői mind 70 év feletti politikusok, akik személyes tapasztalatok híján másképp viszonyulhatnak a háborús konfliktusokhoz. „Ezek az emberek soha nem éltek át éles háborút, így annak következményeit kevésbé érzik a saját bőrükön. Ezért sokkal felelőtlenebbül kezelhetik ezeket a folyamatokat” – mondta Surányi.
A világgazdaság kilátásai: gyengébb növekedés, új gazdasági háborúk
A gazdaság témáját érintve Gyarmati István azzal a kérdéssel vezette fel a beszélgetést, hogy milyen év várható a világgazdaságban.
Surányi szerint 2025-ben a világ gazdasági növekedése elmaradhat a 2010-es évek dinamikájától, és valamivel gyengébb lehet, mint 2024-ben. Az egyik legnagyobb változás az Egyesült Államok gazdaságpolitikájában várható, ahol Trump adminisztrációja a szabályalapú megközelítés helyett egy teljesen ad hoc, protekcionista politikát folytathat. „Az Egyesült Államok egy olyan kereskedelmi háborúba lépett, amely ön- és közveszélyes lehet: káros az amerikai gazdaságnak és a világ többi részének is” – magyarázta.
Kína belső problémáira is kitért, párhuzamot vonva a 80-as évek végi japán gazdasági helyzettel. „A kínai gazdaság növekedése 4-5% körül maradhat, de ez messze van a korábbi 10%-os szinttől. A központi kontroll és a represszió miatt az innováció is lassult, így Kína már nem tudja ugyanúgy húzni a világgazdaságot, mint korábban” – mutatott rá.
Fellegi Tamás hozzátette, hogy Trump kereskedelmi politikája radikálisan átalakíthatja a világkereskedelmet. Az új amerikai elnök bejelentette, hogy 100%-os vámot vetne ki a BRICS-országokra, ezzel védve az amerikai ipart és gazdaságot. „Ez egy teljesen új dimenziót jelent a nemzetközi kereskedelmi háborúkban. Ha ez megvalósul, az hosszú távon átalakíthatja a globális gazdasági hatalmi viszonyokat” – mondta Fellegi.
Donald Trump és az új geopolitikai játszma
Gyarmati István rávilágított arra, hogy az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben a világgazdaság stabilitásának egyik fő pillére volt, most azonban Trump politikája új világrend kialakulásához vezethet.
Surányi szerint Trump külpolitikája az „America First” elv mentén halad, amelynek részeként az Egyesült Államok elkezdett úgy viselkedni, mint Oroszország és Kína, azaz saját érdekei mentén megkérdőjelezi a világgazdasági és politikai status quo-t. „Ez egy 19. századi világot idéz, ahol az erő határozza meg a pozíciókat, nem pedig a nemzetközi együttműködés” – fogalmazott.
Fellegi ehhez hozzátette, hogy a nyugati világon belüli feszültségek is növekedhetnek Trump vezetése alatt. „Trump nemcsak az ellenfeleivel, hanem a szövetségeseivel szemben is büntetővámokat vet ki – például Kanadára és Mexikóra 25%-os tarifát jelentett be, míg Kínával szemben ‘csak’ 10%-ot. Ez egy teljesen új helyzet” – mondta.
Az orosz-kínai kapcsolat és az amerikai stratégia
A beszélgetés során felmerült az a kérdés is, hogy Trump külpolitikájának egyik célja Oroszország leválasztása Kínáról.
„Oroszország Kína kistestvérévé vált, és ez hosszú távon Moszkva számára is problémát jelenthet. Ha az ukrajnai háború véget ér, az megkönnyítheti az orosz-amerikai kapcsolatok rendezését, és segíthet Oroszországot leválasztani Kínáról” – érvelt Surányi.
Fellegi szerint az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy Oroszország a kínai gazdasági és politikai befolyás alá kerüljön. „Trump egyértelmű célja lehet, hogy valamilyen módon elérje, hogy Kína és Oroszország ne alkosson egységes tömböt a nemzetközi politikában” – magyarázta.
Európa helyzete: múzeum vagy globális szereplő?
A beszélgetés végén Európa szerepéről esett szó. Gyarmati István felvetette azt a kritikát, miszerint Európa egyre inkább egy „gyönyörű, de inaktív múzeummá” válik a világpolitika és gazdaság szempontjából.
Surányi azonban ezzel nem értett egyet. Szerinte bár Európa számos kihívással küzd – például a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és az energiaárak terén –, még mindig versenyképes a világpiacon. „Az öt legfejlettebb európai ország termelékenysége továbbra is 6-8%-kal van az Egyesült Államoké mögött, de ez az arány 20 éve nem változott. Emellett Európa külkereskedelmi mérlege az Egyesült Államokkal szemben pozitív, és a legnagyobb exportőr régiók egyike maradt” – mondta.
Fellegi Tamás egyetértett abban, hogy Európa nem mondható halottnak, de sürgős reformokra van szüksége. A Draghi-jelentés, amely az EU versenyképességének növelését célzó reformokat javasolja, egy fontos lépés lehet a kontinens jövője szempontjából.
Konklúzió: Egy kaotikus év küszöbén
A beszélgetés végén Gyarmati István összegzett: „Még nem beszéltünk az orosz-ukrán háborúról és a közel-keleti konfliktusról, de úgy gondolom, hogy amit ma megvitattunk, az az alap, amelyre ezek a konfliktusok épülnek.”
A műsor végén elhangzott, hogy a következő hónapok eseményeitől függően a szakértők ismét visszatérhetnek egy újabb helyzetértékelésre.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.