Napi Tóra, saharit, RaDar Vájisláh hetiszakasz 3. kommentár, 5785. Kiszlév 9.
|
6 | |||
Vájisláh hetiszakasz 3. kommentár, 5785. Kiszlév 9.
“Ézsau lakott Széir hegyén, Ézsau, ő Edom” (36:8). A vers egyszerű jelentése szerint a Széir hegyei között élő Ézsau utódai alkotják Edom nemzetét (“edomiták”). Rav Moshe Leib Shachor (1894-1964) megjegyzi, hogy a Tóra korábban elmondta, az Edom nevet akkor kapta, amikor az általa „vörös izé” néven említett lencsefőzelékért cserébe eladta elsőszülöttségét Jákobnak. Rav Shachor szerint a Szeir név pedig arra utal, amikor a szőrös karúnak álcázott („szeirot”) öccse megszerezte Izsáktól az atyai áldást. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy Ézsau az életét meghatározó két negatív élményre emlékeztette magát, amikor önmagát Edomnak, földjét Széirnek nevezte. Ha így van, akkor az további betekintést nyújt Ézsau természetébe, valamint a közte és Jákob közti örök ellentétbe, mert e két név a benne dúló csillapíthatatlan harag jele. Mintha kifejezetten arra törekedett volna, hogy egész életében magával vigye fájdalmát, sőt, utódai is örökösei legyenek annak. Engedte, vagy inkább erővel kényszerítette magát, hogy jogos sérelmei meghatározzák őt, identitása részévé váljanak. Jákobot sem hagyta érintetlenül az, amit korábban átélt, a szidra elején olvassuk, hogy rettegve készült a bátyjával való találkozóra. De nagy különbség, hogy ő nem engedte meg magának, hogy a félelem uralja cselekedeteit! Ennek jele, hogy új, Izrael neve, vagyis az a név, amelyen nemzetünket ismerik, az angyallal folytatott sikeres küzdelmét örökíti meg, ahelyett, hogy a sérelmeinek állítana örök emléket. A harag vagy a félelem nem egyszerűen a rossz tanácsadók csapatát erősítik, hanem eluralják az embert és múltjának sötét pillanataihoz kötik, Jákob szellemi örökösei egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt az életstratégiát kövessék.
Szép napot mindenkinek!
8.00: Saharit
19.00: RaDar
