Egy újságíró élete: Horváth István karrierjének állomásai
Az újságírás és a sajtóipar legendás alakja, Horváth István, a Heti TV vendégeként mesélt pályafutásáról, amely a magyar média történetének meghatározó időszakaival fonódott össze. A beszélgetés során szó esett a Mai Nap, a Népszava, valamint több más kiemelkedő lap megalapításáról és működtetéséről. Horváth számos anekdotát és tanulságot osztott meg a magyar sajtó világából.
A kezdetek: üzemi lapoktól az országos médiáig
Karrierje a hatvanas években indult, üzemi lapoknál. Itt sajátította el az újságírás alapjait, és hamar rájött, hogy a szerkesztés jobban érdekli, mint az írás maga.
- „A gumigyár, a hajógyár és az izzógyár lapjainál tanultam meg a szakma csínját-bínját. Ezek az évek formálták a hozzáállásomat a sajtóhoz” – emlékezett vissza.
Később az Esti Hírlap belpolitikai rovatvezető-helyettese lett, ahol fiatalon vezető szerephez jutott, és elkezdte felépíteni saját stílusát és újságírói filozófiáját.
A Mai Nap: Az első független bulvárlap
A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben alapította meg a Mai Nap című lapot, amely Magyarország első független bulvárlapjaként indult, ugyanakkor komoly politikai tartalmakat is közölt.
- „Ez egy izgalmas időszak volt. Nemcsak egy lapot kellett létrehozni, hanem egy teljesen új technológiát is bevezetni. A számítógépes szerkesztés akkoriban forradalmi újításnak számított.”
A lap történetében kulcsfontosságú esemény volt Rupert Murdoch 50%-os tulajdonosi szerepvállalása, amely hatalmas anyagi lehetőségeket teremtett, ugyanakkor politikai feszültségeket is hozott. A tulajdonosváltások végül Horváth távozásához vezettek.
- „Fájt, hogy el kellett hagynom a saját gyermekemet, a Mai Napot. De megpróbáltam gondoskodni a munkatársaimról, mielőtt elmentem – emeltem a fizetéseiket, és hosszabb felmondási időt harcoltam ki számukra.”
Népszava: Új kihívások
A Népszavához való csatlakozása szintén fontos állomás volt pályáján. A lap ekkor már nehéz anyagi helyzetben volt, különösen a Fenyő János elleni merénylet után, amely megváltoztatta a tulajdonosi struktúrát.
- „A Népszavánál az volt a legnehezebb, hogy az anyagi helyzet rendezése mellett minőségi tartalmat kellett fenntartani. Ez hatalmas küzdelem volt, de egy erős csapat állt mögöttem, akikkel együtt dolgozhattam” – mondta Horváth.
Emlékezet és hagyományok
Horváth fontosnak tartja az emlékek ápolását, ezért minden évben kiosztja az Andrassew Iván Sámli-díjat, amely egykori kollégája tiszteletére jött létre. Iván egyedi kézműves sámlijai szimbolizálják az újságírás iránti szenvedélyt és elkötelezettséget.
- „Iván fával szeretett dolgozni, és számos sámlit készített. Ezért gondoltuk, hogy a díjat róla nevezzük el. Sajnos a díjátadók szervezése nehézzé vált az utóbbi években, de a hagyományokat igyekszünk életben tartani.”
Az írott sajtó helyzete és a jövő
Az interjú során Horváth az írott sajtó jelenlegi helyzetéről is beszélt. Bár szkeptikus, reméli, hogy a printlapok megtalálják helyüket a digitális korszakban.
- „Szeretném, ha lenne jövője a printnek, de az anyagi és technológiai kihívások miatt nehéz látni, hogyan maradhat fenn. Az internetes terjeszkedés és az exkluzív tartalmakért való fizetés talán megoldást jelenthet.”
Egy élet a média szolgálatában
Horváth István karrierje a magyar sajtó változatos és kihívásokkal teli korszakait öleli fel. Újságírói filozófiája, szakmai elkötelezettsége és innovációi mély nyomot hagytak a magyar médiatörténetben. Bár ma már kevésbé aktív, barátaival és egykori kollégáival továbbra is ápolja a kapcsolatait.
- „Most már inkább kártyázom és emlékezem. A sajtó mindig is az életem része marad, de már nem érzek késztetést, hogy visszatérjek.”
Az interjú egy olyan ember portréját rajzolta meg, aki a média aranykorának és küzdelmeinek egyaránt részese volt, és aki a mai napig példát mutat az újságírói hivatás értékeiből.
A tartalmi összefoglaló a Youtube feliratozása alapján készült, összefoglaló jellegű (mesterséges intelligencia segítségével készült).
