A csendes főhajtásé ez a nap – Az 1956-os forradalom egyik jellegzetes képe egy erzsébetvárosi tűzfalon
Erzsébetvárosban is megemlékeztek a november 4-i gyásznapon a forradalom hatvanadik évfordulójáról.
Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere megemlékezett arról a napról, amikor is szovjet tankok indultak el Budapest ellen. Ez egy tragikus nap volt, amit a szabadság gyors és kegyetlen elfojtása követett. A tragédia mellett ez valami büszkeséget is jelentett, hiszen a forradalmároknak köszönhetően valami véglegesen és visszafordíthatatlanul megváltozott. Hiszen bebizonyosodott, hogy nem lehet Magyarországgal bármit megtenni és egyszer ez az ország szabad lesz. Mert a lelkünk mélyén ott pislákol a szabadság lángja a legsötétebb diktatúra idején is. A forradalom néhány napja, az utcai harcok, a megtorlás Magyarországra irányította a figyelmet. Ennek a figyelemnek köszönhető a Time magazin 1957. január 4-i címlapja, amely a Magyar szabadságharcos címet kapta és később az év címlapja lett. Ez is mutatja, hogy a forradalom hitet adott az elnyomás ellen küzdőknek szerte a világban. Csendes főhajtással kell erre a napra emlékezni, hogy megmutassuk, a forradalom hősei, áldozatai, sebesültjei áldozata nem volt hiábavaló, az a maiakat is kötelezi. A mostani házfalra kikerült festmény emlékeztet a forradalmárokra, de külön emlékeztethet a Wesselényi utcában egykor harcolókra is. A Wesselényi és Kertész utca sarkán vívott harcokban esett el Jambrik József, Verő Sándor, akik harmincévesen adták életüket a magyar szabadságért. De a Wesselényi utcai harcokban meg kell emlékezni a Farkas csoportról, a később halálra ítélt Dóczi Dénesről, Kovács Dezsőről, Kovács Imréről, és másokról.
A polgármester végül Obersovszky Gyula egyik falra karcolt börtönverséből idézett részleteket.