Keleten a helyzet változatlan?

Keleten a helyzet változatlan?

Keleten a helyzet változatlan?

Több külpolitikai kérdésre keressük a választ Marosi Antal külpolitikai szakértővel, újságíróval. Szóba kerül Európa, a Közel-Kelet, de végül az október 2-i hazai referendum is.

Több aktuális ügyben vagyok kíváncsi a véleményére, ezek egyike, hogy sikerül-e az Európai uniónak a törököket az emberi jogokról meggyőzni?

Nézzük meg, nemrégiben kapott Törökország 350 millió euró segélyt, az ottani menekülttáborokban élők megsegítésére, a segélyeket átutalják a menekültek bankszámláira, valamint elindultak a Törökországban élő szírek is hazafelé.

Ezek szerint a menekültek bankkártyával rendelkeznek?

Azoknak van, akik már hosszabb ideje ott élnek. Visszatérve a kérdésre, most még megy a vita arról, hogy a török állampolgárok vízummentességet kapnak-e vagy sem az Unión belül, aminek ugyebár vannak feltételei. Ezek egyike, hogy Törkország fogadja be a Görögországban lévő, odaérkezett bevándorlókat, ezen megy most a vita, tulajdonképpen játszanak egymással.

Játszanak egymással, de – és itt a riporteri szabadság mondatja velem – közben a III. világháború küszöbén állunk, több százezer ember vár arra, hogy elinduljon egy szebbnek, boldogabbnak vélt jövő felé, persze az is igaz, hogy mindenhol jobb jelenleg, mint Damaszkuszban.

Én azért nem látom ilyen sötétnek a helyzetet, például mostanában olvastam, hogy Damaszkuszban működik az ottani opera, igaz, hogy a pénz nem ér annyit, mint régen, de az ottani emberek élnek, társasági életet is élnek.

Mi történik akkor, ha a törökök megkapják az annyira várt vízummentességet? Már csak azért is, mert a menekülttáborokban élők nem kis része jogosult lehet a török állampolgárságra.

Azért itt több kérdés is felmerül, mikor kapják meg ezek az emberek az állampolgárságot, Törökország ügyel arra, hogy Szíriában létrehozzon egy olyan zónát, aminek egyik célja a szíriai kurdok távoltartása a török határtól, másrészt pedig a Szíriából menekültek itt még aránylag biztonságosan ellehetnek. Tehát sok minden történik még addig, amíg a menekültek hozzájutnak a török állampolgársághoz. Én tehát ettől nem tartok.

Mi van akkor, ha a törökök megsértődnek? Friss hírek szerint közel negyvenezer köztörvényes bűnözőt engedtek szabadlábra, mert kellett a hely a politikai elítélteknek.

Igen, ez a helyzet, most éppen a kurd tanítókat figyelik, a miniszterelnök nemrégiben tartott egy beszédet, nagyok a bajok. Az államcsínyben Gülen oldalán nagyon sok olyan kurd értelmiségi is feltűnt, most őket vizsgálják erőteljesen.

Ön feltételezi, hogy tanítók szervezkedtek?

Tudjuk, hogy mi is történt pontosan? Azért ne feledjük el, hogy milyen ideológiai alapon gondolkodók álltak Erdogan mellé, milyen mély vallási meggyőződés kell ahhoz, hogy valaki befeküdjön a tank alá, hogy védje a jelenlegi hatalmat?! Bonyolult a jelenlegi helyzet, egyrészt sok mindent ráfognak Gülenre, persze lehetséges, hogy van ezekben valami?

Mitől szerencsétlen?

Azért, mert egy idős ember, aki ezer kilométerekre él az otthonától, vannak ugyan még gazdasági pozíciói Törökországban, van egy médiakör, amely a nevéhez köthető, de nem több.

Jó barátja volt egykor Erdogannak.

Igen, de összevesztek.

Mintha az amerikai elnök álláspontja is puhulni látszana?

Igen, de hogy maradhatna ki az USA abból, ami Szíriában történik? Egyébként ez a jelenlegi feszültség akár oda is vezethető, hogy 1991-ben megszűnt a bipoláris világ, az addig valamennyire korlátozott hatalmi struktúrák hirtelen felszabadultak, szabadabbá váltak, mindenki elkezdte keresni a helyét. Az elmúlt bő negyedszázad erről szól. Arról, hogy a népessége, a gazdasági hatalma, a politikai befolyás miatt egyre többen szerettek volna a nagy húsosfazék közelébe kerülni. Az arab tavasz is felborított egy addig működő világot. Érdemes megnézni ezeket a társadalmakat, most éppen Tunézia jutott eszembe, amelyik alapvetően egy diktatórikus alapon működik, ma az emberek meg nem tudnak élni, mert ahhoz szoktak hozzá, hogy áll mellettük valaki, aki ha kell, ostorral „segít” az életben. Ők ezt szerették.

Volt mellette villany, ingyen oktatás is.

Igen, Szaddám idejében a friss házasok kaptak állami ajándékot, voltak más segítségek is, egy feltétel volt: ne szóljál a hatalommal kapcsolatban semmit!

Van akkor egy kis elmaradás a demokráciafelfogásban?

Ez így van, egyszer jártam a kurdoknál, majd húsz éve, nekem az akkora élmény volt, mintha bementem volna egy ötvenes évekbeli magyar faluba.

Mi lesz a német-török viszonyból? Házasság netán?

Ezt nem tudom, az biztos, Angela Merkelnek egy dolgot kellett figyelembe venni a menekültügyben, ez pedig az, a munkaerőre szükség van Németországban.

A jelentkező munkaerő egyből alkalmas is lesz a feladatra?

Biztosan nem, de fel lehet futtatni az oktatást, a szakképzést, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy az is lehet, hogy a jelenleg német területen dolgozó magyar munkavállalóknak köszönik meg a munkáját, mert az újonnan érkező olcsóbb.

Vajon képesek lesznek-e pótolni a fejlettebb munkaerőt a bevándorlók?

Még nem, de azért Németország „leválogatta” a képzettebbeket.

Nem hangzik ez szörnyen?

Nem tudom azért biztosan, hogy mennyire válogattak le, de az egyértelmű, az analfabéták előtt vannak a sorban az írni-olvasni tudók. Ezzel a gondolattal meg lehet barátkozni. Azt lehet tudni, hogy azok a menekültek között, akik bejutásra várnak sok az analfabéta.

Nem lehet, hogy mégis az a megoldás, amit az izraeli és a magyar miniszterelnök is felvetett, miszerint a problémát helyben kell megoldani?

Igen, helyben kell megoldani, de kérdezem én, mit tettek Líbiában? Azon kívül, hogy bombáztak, mit tettek annak érdekében, hogy ott ne legyen káosz? Az ország, amelyiket egykor három részből raktak össze, újból három részre szakadt.

Mindeközben Németországban egy helyi választás azt mutatta meg, Merkel veszésre áll.

Ez egy helyen történt választás volt, én magam sokkal okosabbnak vélem a kancellárt, mintsem elveszítse a pozícióját. Biztosan végiggondolta, hogy melyik lépésnek mi lesz a következménye, én nem szeretem ezeket a mostani helyzetelemzéseket. Sokkal inkább korábbra menjünk vissza, a Szovjetunió széteséséig, vagy 2001 szeptember 11-ig.

Jó, legyen akkor a Szovjetunió szétesése, megszűnik az addig legnagyobb palesztin támogató, lesz izraeli-palesztin megegyezés, kapnak Béke Nobel díjat, létrejön a Palesztin Nemzeti Hatóság, ahol évek óta nincsenek választások. Mi lesz most?

Itt mindenkinek van halottja, mindenki haragszik a másikra, nem egyszerű ez a helyzet, nem beszélve olyan friss hírről, miszerint Mahmud Abbasz egykor KGB ügynök volt. Felmerülhet, hogy ő mennyire volt és jelenleg is mennyire önálló, mennyire súgtak neki, ha súgtak neki. Azt sem tudjuk, hogy egykor Arafat hogyan működött, az ember, akit szinte hermetikusan választottak el a külvilágtól Ramallahban. Nem tudni, hogy hogyan, nem tudni, hogy miből működött ez a szervezet, ez az ember. Azt sem tudjuk, hogy a világ másik része hogyan működik. Nem tudjuk, hogy Angela Merkel mikor és kivel és mit egyeztet, hogy Erdogan mit tervez. Törökország, amelyik vezetése eldöntötte, a saját kurdjaival is harcol, nem csak az ISIS-el, a végét nem látjuk. Szerintem az történhet, hogy Szíria szétszakad a különböző vallások mentén.

És az elnök? Megy, marad?

A polgárháború kirobbant akkor robbant ki, amikor tizenéves gyerekek Darában írták ki a falakra Asszadnak, utalva Kadhafi bukására, hogy most te jössz, doktor. A gyerekeket elvitték a hatóságok, a szülőknek nem adtak sem információt, sem a gyerekeket, majd elmentek tüntetni a titkosszolgálat elé. Ott azt mondták az apáknak, menjetek haza, küldjétek el a feleségeiteket, majd mi csinálunk nekik gyereket. Asszad gondolkodott, hogy mit tegyen, a családban valamelyik asszony tiltotta meg neki, hogy a szülőktől bocsánatot kérjen. A mai földindulás ebből indult ki. Az ellenzékiek, a szélsőségesek, a fegyvert egymásnak eladó szervezetek, minden ebből indult el. Tizenvalahány gyerek falfirkájából, hogy te jössz, doktor.

A szír társadalom a polgárháború előtt is egy sokrétű, sok vallásból álló, nem éppen demokratikus módon összekovácsolt valami volt.

Igen és ezt az érdekes társadalmat osztották meg a polgárháború első éveiben. Egyszer Kairóban találkoztam egy idősebb emberijogi aktivistával, aki nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy majd ő lesz Asszad utóda, még esélye is lett volna rá, de találkoztam a szabad szír hadsereg politikai szárnyának a vezetőjével is, mindenki rózsaszínben látta a világot, egészen addig, amíg el nem kezdődött a különböző ideiglenes kormányok időszaka. Lett az egészből egy nagy katyvasz.

De ebben mindenki szerepel, az USA, Oroszország, a NATO.

Sőt, már az iraki hadsereg is. Próbálják összemorzsolni az Iszlám Állam harcosait. De ott van még Izrael is, amely soha semmilyen támadást nem hagy válasz nélkül. Nem biztos, hogy ez a legjobb, legszerencsésebb megoldás. Emlékszem, a második libanoni háborúban az izraeli légierő olyan épületeket is lebombázott, ahol csak nők és gyerekek voltak.

Milyen az, amikor Ön optimista? Van esetleg pozitív előrejelzése? Mert helyzet van, kerítések épültek, épülnek, Olaszországban rengetegen vesznek a tengerbe, a segélyszervezeteknek dolgoznia kéne, stb.

Abban vagyok optimista, hogy október 2-án mindenki a saját lelkiismerete szerint szavaz majd.

Ettől más lesz a helyzet?

Legalább mi tudjuk, hogy hol vagyunk.

Nem lett optimistább a hangulat, köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter