Életmesék – Iván Katalin
Voltak egykor nagyszerű emberek, akik igyekeztek minden tőlük telhető módon segíteni a hazájukat, az embereket. Voltak közöttük olyanok, akik mindeközben büszkék voltak magyarságukra. És voltak olyanok, akik mindezek mellett nem élhették le életüket Magyarországon. A kötet szereplőiről is beszélgettünk Iván Katalinnal.
Egy nagyszerű könyvet írt, az Életmeséket, de honnan is került a könyvek világába?
Újságíró vagyok eredetileg, a Füles Magazinnál, így elsőként két rejtvénykönyvet készítettem, majd „kitört belőlem” az író, írtam egy lektűrt. Ez arról az időszakról szól, amikor az internetes társkeresés bejött a divatba. Két fiatalról szól, akik így ismerkednek meg, majd veszítik el, végül újra megtalálták egymást6.
Ön szerint rendben van az a társadalom, ahol az interneten ismerkednek meg egymással az emberek, nem pedig társas összejöveteleken?
Természetesen, az ismerkedés módszere változhat, de maga az ismerkedés az nem kell hogy változzon.
Régebben a rejtvényújságok nagy népszerűségnek örvendtek, a család szinte minden tagja fejtette a rejtvényeket, ma már az okostelefonba temetkezünk, ez így törvényszerű?
Meg kell védjem a keresztrejtvényeket, mert szerencsére ma is elég sokan fejtenek rejtvényt, több mint 200 lap van az országban, viszonylag magas példányszámmal.
Most nem egy lektűrt írt, hanem híres magyarok, magyar zsidók életét mutatja be az Életmesékben. Hogy talált erre a témára?
Az az érzés erősödött meg bennem, hogy szükség lenne egy olyan összefoglalóra, ami nem a legtöbbet használt témákról szól. Így a zsidókat abból a szempontból mutatja be, hogy emberként, tudósként, művészként mit adtak ennek az országnak. Az Életmesék világhírű zsidó honfitársainkról szól, akik bebizonyították, a zsidóság olyan része a magyarságnak, hogy nem csak a Holokauszt kapcsán kelljen emlegetni.
Akkor a szereplők, nem csak itthon, hanem külföldön is bebizonyították a tehetségüket.
Úgy is igaz, hogy a könyv szereplőinek a többsége nem Magyarországon élte le az életét. Pedig nagyon tehetségesek voltak, akik magyar tudattal élték le az életüket, sajnos a világ sorsa úgy alakult, hogy el kellett menjenek, ami valószínűleg nagy szerencséjük volt.
A sok neves ember között szerepel Szenes Hanna is, aki nagyon fiatalon halt meg, kivégezték Magyarországon, ő az, aki a legújabb kori izraeli történelemben kiemelkedő szerepet kapott. Őt hogyan szerkesztette be a könyvbe?
Nem lett volna kerek ez a könyv, ha Szenes Hanna nem szerepelt volna benne. Ő nagyon sokat tett a zsidóságért, a hazáért, a magyarokért, mellette a sorsa jelképesnek tekinthető. Ő egy magyar művészcsaládból származó fiatal lány volt, aki itthon ugyanúgy élt, mint mások. Az érettségi után nézett körbe ebben az országban, ekkor jött rá, neki innen el kell mennie Palesztinába, hogy ott segítsen, használjon másoknak.
Sokan szerepelnek még a könyvben, így Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok is. Az ő életével, történetével hogyan találkozott?
Hajós Alfréd idős korára megírta az emlékiratait, ebben szerepel az a sors, amit ő választott saját magának. Olyan fantasztikus dolgokkal lehetett itt találkozni, hogy miként is lett egy magyarországi egyetemistából az első olimpiai bajnok. Ahogy az is, hogy azért tanult meg úszni, mert az édesapja szállítómunkás volt, és beleesett a Dunába, megfulladt. Ez a tragédia is odavezetett, hogy Hajós Alfréd elhatározta, másként kívánja leélni az életét. De ő nem csak olimpiai bajnokként ismert, hanem építészmérnökként is, a margitszigeti sportuszodát, a debreceni Arany Bika Szállót is ő tervezte.
Az Életmesék sikere után mit tervez a jövőben?
Még nem tudom, hogy mit írok legközelebb, bár éppen a napokban kaptam egy izgalmas ötletet, a magyarországi nagyiparosokról, üzletemberekről, akik nagyon sokat tettek a magyar ipar kifejlődésében.
Az Életmeséket kinek ajánlja?
Tulajdonképpen mindenkinek, aki érdeklődik az izgalmas, kalandos sorsok iránt, vagy az után, hogy miként tudják az emberek a hátrányukat előnnyé kovácsolni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
