„Jó lenne, mert a falról legalább értelmes dolgok pattognának vissza”
A Pirkadat április 8-i adásában M. Kende Péter vendége Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke volt. A beszélgetésben szóba került a gyermekvédelemben dolgozó pedagógusok bizonytalan helyzete, a nevelést-oktatást közvetlenül segítők bérügye, valamint az a követeléscsomag is, amellyel a szakszervezet az új kormányt várja. Az interjú egyik fő állítása az volt, hogy az oktatás jövőjéről nem lehet tovább félmondatokkal és egysoros válaszokkal beszélni.
Egy egysoros válasz, ami semmit nem rendezett
A műsor elején M. Kende Péter felidézte a gyermekvédelmi intézményekben dolgozó pedagógusok ügyében írt levelet. Gosztonyi Gábor szerint érdemi előrelépés nem történt, a szakszervezet újabb, egymondatos választ kapott, amelyben a rendészeti államtitkár az ügyet Maruzsa Zoltánhoz továbbította. Ezt az alelnök „teljesen megdöbbentő”-nek nevezte, mivel szerinte Maruzsa Zoltánnak „sok mindenhez van köze”, de a gyermekvédelemhez nem.
A vita nemcsak a pedagógusokról szól, hanem az ott dolgozó valamennyi munkavállalóról. A szakszervezet szerint a kormány olyan átszervezést készít elő a javítóintézetek világában, amelyről a jelen lévő szakszervezetekkel kötelező lenne tárgyalni. Ezt a tárgyalást akarják kikényszeríteni.
Mit mondhat egy pedagógus a bent élő gyerekeknek?
A beszélgetés egyik legnehezebb pontja az volt, amikor M. Kende Péter arról kérdezte vendégét: mit mondhat egy javítóintézetben dolgozó pedagógus azoknak a fiataloknak, akik azt látják, hogy az intézményük egy büntetés-végrehajtási logika felé mozdul el. Hogyan lehet így „valami fényt mutatni az alagút végén”?
Gosztonyi Gábor erre csak óvatos választ tudott adni. Szerinte a kollégák legfeljebb azt használhatják motivációként, hogy a jó magaviselet és az előrehaladás gyorsíthatja a visszatérést a „normális kerékvágásba”. Azt is hozzátette: nem tudja, mennyire tájékozottak maguk a gyerekek, és azt sem, hogyan tudják az ott dolgozók a saját bizonytalanságukat távol tartani a napi munkától. Egy dolgot azonban biztosnak nevezett: „a gyerekek jogai nem sérülhetnek”.
A NOX-osok ügye egyelőre eltűnik a „fekete lyukban”
A nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozók helyzetéről szólva Gosztonyi Gábor már jóval élesebben fogalmazott. Arra a felvetésre, hogy a szakszervezetek mintha falnak beszélnének, azt mondta: „Jó lenne, mert a falról legalább értelmes dolgok pattognának vissza.” Majd hozzátette: ez inkább „egy ilyen fekete lyuk”, amely elnyel mindent, de nem ad vissza semmit.
A szakszervezet most az egyéni választókerületek képviselőjelöltjeinek írt levelekkel próbál nyomást gyakorolni. A cél az, hogy akik bejutnak a parlamentbe, képviseljék ezt az ügyet. Gosztonyi szerint meglepően sok pozitív válasz érkezett, de az igazi kérdés majd csak a választás után dől el: elég volt-e ennyi, vagy tovább kell menni a már kidolgozott stratégiai úton.
Ötven ponttal várják az új kormányt
A beszélgetés végén szóba került a Pedagógusok Szakszervezetének 50 pontos követeléscsomagja is, amelyet már tavaly elfogadott a szervezet kongresszusa. Ebben szerepel az önálló oktatási minisztérium, a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata, a tankerületi rendszer átalakítása, valamint külön követelések a gyermekvédelem, a gyógypedagógia, a szakképzés, az óvodák és a nevelést-oktatást segítő dolgozók területén.
Gosztonyi hangsúlyozta, hogy ezt a csomagot minden jelentős politikai szereplő megkapta, és jelenleg „mind a Tisza, mind a Fidesz–KDNP asztalán ott van ez az 50 pontos csomag”.
Miért kell önálló oktatási minisztérium?
Az interjú zárásában M. Kende Péter rákérdezett, miért ilyen fontos a szakszervezet számára az önálló oktatási tárca. Gosztonyi Gábor szerint ez nem a bürokrácia növeléséről szól, hanem arról, hogy az oktatás végre valóban stratégiai ágazat legyen. Úgy fogalmazott: „egy ország jövőjét nagyon nagyban meghatározza az, hogy milyen az oktatási-nevelési rendszere”.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
