„Aki nem lép, teljesen le fog maradni” – így szorul sarokba a magyar kkv-szektor
A Pirkadat április 8-i adásában M. Kende Péter vendége dr. Szanyi-Gyenes Xénia, a Corvinus Egyetem kutatója és oktatója volt. A beszélgetés a hazai kkv-k állapotáról szólt: miért gyenge a termelékenység, hogyan nyílik egyre nagyobbra az olló a nagyvállalatok és a kisebb cégek között, és mi kellene ahhoz, hogy a magyar gazdaság kilépjen az összeszerelő modellből. A műsorban a termelékenység, az innováció és a tervezhetőség háromszöge köré épült fel a gondolatmenet.
Gyenge termelékenység, nyíló olló
Szanyi-Gyenes Xénia szerint a magyar vállalatok termelékenysége nagyjából az uniós átlag 70 százalékán áll. Ez önmagában sem megnyugtató, de a rosszabb hír az, hogy a növekedés üteme is gyenge: a termelékenység javulása évről évre alig mérhető.
A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy egyre látványosabb a különbség a nagyvállalatok és a kisebb cégek között. Azok a cégek, amelyek be vannak kapcsolva a nemzetközi gazdasági körforgásba, hatékonyabban működnek, míg a helyi piacra dolgozó, elszigeteltebb kis- és középvállalkozások jóval gyengébben teljesítenek. „Tele vagyunk Magyarországon ollókkal, amik nyílni látszanak” – fogalmazott.
Az összeszerelő modell elérte a határait
A beszélgetés egyik fontos állítása az volt, hogy a magyar gazdaság szerkezeti korlátokba ütközött. A jelenlegi modell hosszú ideig az olcsóbb munkaerőre és az exportra termelő összeszerelésre épült, ez azonban mára kifulladni látszik. Szanyi-Gyenes Xénia szerint „egy összeszerelő ország vagyunk”, amely elérte ennek a növekedési pályának a határát.
Innen szerinte csak akkor lehet továbblépni, ha a gazdaság a tudásra, a technológiára és az innovációra kezd támaszkodni. Nem elég ugyanazt a működést folytatni kicsit hatékonyabban: új logikára van szükség, különben a hazai kkv-k tartósan leszakadnak.
Nem elég túlélni, fejleszteni is kell
A kutató szerint a magyar kkv-k egyik legnagyobb problémája a kivárás. Sok cégvezető nem fejlesztési logikában gondolkodik, hanem abban, hogyan élje túl a következő évet. Ez válságos időszakban érthető magatartás, de hosszú távon bénítóvá válik. A beszélgetésben többször visszatért az a gondolat, hogy ebből a túlélő üzemmódból kellene kitörni.
Szanyi-Gyenes Xénia szerint a cégeknek energiát, időt és pénzt kellene fordítaniuk tudásbővítésre, képzésre, technológiai fejlesztésre és a mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazására. Nem látványos divatszavakról beszélt, hanem nagyon is kézzelfogható vállalati előnyökről: gyorsabb munkafolyamatokról, jobb döntésekről, költségcsökkentésről.
A szabályozási bizonytalanság is visszahúz
A műsorban szóba került az is, hogy a cégek nem pusztán saját gyengeségeik miatt óvatosak. A kutató szerint a hazai gazdasági és szabályozási környezet kiszámíthatatlansága komoly visszatartó erő. A gyors, ad hoc döntések, az egyik napról a másikra változó keretek nehezítik a hosszú távú tervezést.
Ez azért különösen veszélyes, mert az innováció nem gyors műfaj. Ahhoz, hogy egy vállalat valóban új pályára álljon, évek kellenek. Ha viszont a napi túlélés és a szabályozási alkalmazkodás viszi el az energiát, nem marad erő a jövő építésére.
Van kiút, de kockáztatni kell
A beszélgetés végén M. Kende Péter többször is arra terelte a szót, hogy ne borús végkicsengéssel záruljon az interjú. Szanyi-Gyenes Xénia szerint van fény az alagút végén, de csak azok számára, akik hajlandók lépni. Szerinte tőke is van a rendszerben, léteznek hitel- és kockázatitőke-források, de ezekhez világos terv, fejlesztési szándék és vállalt kockázat kell.
A műsor legerősebb mondata is ezt sűrítette össze: „aki nem lép, teljesen le fog maradni”. Ez nemcsak figyelmeztetés volt, hanem irányjelzés is. A magyar kkv-k előtt nem az a kérdés, hogy változik-e a világ körülöttük, hanem az, hogy képesek lesznek-e elindulni vele együtt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
