„A gyerekeknek mindig szükségük van ránk”
Kilencgyermekes édesanya vall a kisbabáktól a felnőttekig – Mussie vendége Glitzenstein Sosi rebecen
A Mussie, a rebecen legújabb adásában különleges vendég érkezett a stúdióba: Glitzenstein Sosi rebecen, kilencgyermekes édesanya, akinek gyerekei a két évestől a 21 éves felnőttig minden korosztályt lefednek. A beszélgetés középpontjában a nevelés állt – nem elméletben, hanem élettapasztalaton keresztül. Hogyan változik a szülő szerepe az évek során? Mi marad ugyanaz? És mit tanít a nagycsalád perspektívája?
A nevelés több mint gondoskodás
A beszélgetés elején Mussie a legalapvetőbb kérdést tette fel: mit jelent valójában nevelni? Nem csupán arról van szó, hogy a gyerek tiszta ruhában jár és rendesen eszik – hangsúlyozta Sosi –, hanem arról, hogy tudatos célja van a folyamatnak. A nevelés lényege segíteni a gyereknek megtalálni saját küldetését, felismerni, miben jó, és azt hogyan használhatja a világ javára.
Ez a gondolat nem korhoz kötött: a cél minden életkorban ugyanaz, csak az eszközök változnak.
Az első két év: élvezni az „édenkert illatát”
A babakor fizikailag megterhelő időszak, mégis különleges ajándék. Sosi arra biztatja az anyukákat, hogy próbálják megélni ezt az időt, mert később hiányozni fog. A csecsemők ártatlanságát „az Édenkert illatához” hasonlította – egy olyan tiszta állapothoz, amely gyorsan elmúlik.
Kétévestől nyolcévesig: aranykor a formálásra
Ebben az időszakban minden számít. Szokások, hit, viselkedés, napirend – mindennek helye van. Nem érdemes halogatni a nevelést azzal az indokkal, hogy „még kicsi”. Ugyanakkor az irányítás és a bizalom közti egyensúly kulcsfontosságú. A túl sok „érme” egyszerre nem fér be – vagyis nem lehet mindent egy időben ráerőltetni a gyerekre.
A napirend és a keretek kiemelt szerepet kapnak: stabilitást adnak, és biztonságérzetet teremtenek.
Kilenc–tizenkét éves kor: komolyan venni őket
A „majdnem kamaszok” már erősen önállósodnak, véleményük van, felelősséget akarnak. Ebben a korban fontos komolyan venni őket, bevonni őket döntésekbe, és lehetőséget adni az önállóságra. Ez építi az önbizalmukat és azt az érzést, hogy számítanak.
Kamaszkor: hallgatni többet, beszélni kevesebbet
A legnagyobb változás a társak felértékelődése. A barátok véleménye sokszor fontosabbá válik, mint a szülőké. Itt már nem működik a direkt utasítás. Több meghallgatásra, kevesebb tanácsadásra van szükség. A hibázás pedig a tanulás része – még akkor is, ha a szülő előre látja a következményeket.
A példamutatás ekkor válik igazán meghatározóvá: nem az számít, mit mondunk, hanem hogy hogyan reagálunk a saját hibáinkra.
Felnőtt gyerekek: kapcsolat új alapokon
Amikor a gyerekek betöltik a 18-at, nincs hirtelen fordulat – a változás fokozatos. A kapcsolat megőrzésének kulcsa az érdeklődés: tudni, mi foglalkoztatja őket, mik a témáik. Fontos megőrizni az anyai szerepet, de közben lehet baráti hangon kapcsolódni hozzájuk.
Ami soha nem változik
Bármelyik életkorról legyen szó, egy dolog állandó: a gyerekeknek mindig szükségük van ránk. A szeretet minden korban alap, de a kifejezése változik. A fizikai közelség helyét átveszi a bizalom, a figyelem, az érdeklődés.
És minden korban számít a személyes példa. A zsidó életvitel különösen érzékeny terület: nem lehet elvárni a gyerektől azt, amit a szülő maga nem él meg.
Tapasztalat és türelem
Kilenc gyermek után Sosi egy dolgot tanult meg igazán: nem kell minden apróságon megijedni. A nagycsalád perspektívája segít látni a hosszú távot. Egy cumis négyéves már nem tűnik akkora tragédiának, ha mellette ott áll egy önálló 18 éves.
A záró üzenet egyszerű, mégis súlyos: türelem, példamutatás és bizalom. A nevelés nem sprint, hanem maraton – és a szeretet az az erő, ami végigkíséri az egész utat.
