„Nem a kerítésért jár a büntetés” – jog, politika és határvédelem európai szemmel
A Heti TV Pirkadat január 26-i adásában Breuer Péter vendége Lattmann Tamás, nemzetközi jogász, egyetemi docens volt. A beszélgetés középpontjában az európai határvédelem, az uniós jog és a Magyarországot sújtó napi egymillió eurós bírság állt, de ennél tágabb összefüggések is kirajzolódtak: a nemzetközi jog átalakulása, az EU eszköztárának korlátai, valamint a politika és a jog feszültsége.
A nemzetközi jog nem megszűnik, hanem alkalmazkodik
Lattmann Tamás szerint a nemzetközi jog jelenlegi helyzete nem válság, hanem inkább inspiráló korszak. Úgy látja, a jog mindig a politikai realitásokra reagál, és bár a jelenlegi világpolitikai környezet nem kedvez a klasszikus, szabályalapú rendnek, ez nem a nemzetközi jog végét jelenti. Inkább arról van szó, hogy a szabályozási módszerek és a hangsúlyok változnak, miközben a jog realista alapjai erősödnek.
Miért fizet Magyarország napi egymillió eurót?
A beszélgetés egyik legfontosabb pontja a napi egymillió eurós uniós bírság kérdése volt. Lattmann határozottan cáfolta azt az állítást, miszerint a büntetés oka önmagában a határkerítés megépítése lenne. Álláspontja szerint ez félrevezető: a bírság jogalapja az, hogy Magyarország nem hajtotta végre az Európai Unió Bíróságának ítéletét, amely a magyar menekültügyi és határigazgatási szabályozás egészét minősítette uniós joggal ellentétesnek.
A kerítés léte önmagában nem sértette az uniós jogot – más tagállamok is építettek hasonló létesítményeket. A probléma az volt, hogy a kerítéshez kapcsolódó magyar jogszabályok és gyakorlat – különösen a menedékkérők kezelésének módja – ellentétesnek bizonyultak az uniós normákkal. Az uniós bíróság korrekciót kért, amit a magyar kormány nem hajtott végre, sőt politikai állásfoglalást csinált az elutasításból. Ez vezetett az egyedülállóan magas összegű napi bírsághoz.
Precedens nélküli szankció, véges uniós eszköztár
Lattmann hangsúlyozta: ilyen mértékű napi bírságra korábban nem volt példa az EU-ban, de ilyen szintű jogkövetési megtagadásra sem. A kötelezettségszegési eljárások többsége el sem jut a pénzbüntetésig, mert a tagállamok jellemzően módosítják a kifogásolt szabályozást. Az Európai Unió célja nem egy tagállam „tönkretétele”, hanem a jog érvényesítése, csakhogy az uniós eszköztár korlátozott, és ebben az esetben a pénzügyi szankció maradt az egyetlen hatékony nyomásgyakorlási forma.
Migrációs paktum és jogi paradoxon
A beszélgetés egyik legérdekesebb jogi kérdése az volt, mi történik akkor, ha az új uniós migrációs paktum hatályba lép. Lattmann szerint paradox helyzet állhat elő: az új szabályok több olyan megoldást is tartalmaznak, amelyeket Magyarország korábban vezetett be, de akkor még uniós joggal ellentétesnek számítottak. Ha az uniós jog igazodik ezekhez, megszűnhet a jogellenesség anyagi jogi alapja, ami felveti a kérdést: folytatható-e tovább a bírság. Erre jelenleg nincs egyértelmű válasz, mivel ilyen helyzet még nem fordult elő az EU történetében.
Nemzeti petíció: politikai eszköz, jogi hatás nélkül
A nemzeti petíció kapcsán Lattmann egyértelműen fogalmazott: annak nincs jogi kötőereje és közvetlen jogi hatása. Véleménye szerint a petíció inkább politikai kommunikációs eszköz, amely a nemzeti konzultációkhoz hasonlóan arra szolgál, hogy a kormány megerősítse saját narratíváját. Bár politikailag hivatkozási alapként használható, jogi értelemben nem befolyásolja az uniós döntéshozatalt.
Háború, béke és a döntések valódi színtere
A beszélgetés végén az ukrajnai háború kérdése is előkerült. Lattmann hangsúlyozta: bár Brüsszel és Washington is résztvevője a konfliktusnak, a döntések elsősorban Moszkvában és Kijevben születnek. Szerinte illúzió azt gondolni, hogy a háború kimenetele Brüsszelben dőlne el. A nemzetközi jog ebben a helyzetben sem irreleváns, de korlátozott eszközökkel rendelkezik egy fegyveres konfliktus kezelésére.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
