„A bemondó mezítláb visszaszaladt a fülkébe” – Egy adásvezető titkai Bécsi Gizella visszaemlékezéseiben
Egy eltűnt világ kapujában: az Aula
A Magyar Televízió egykori élő tere, a Szabadság téri Aula legendás helyszín volt, ahol nemcsak forgatások indultak, de barátságok is születtek. Ebbe a világba vezetett vissza Szegvári Katalin vendége, Bécsi Gizella, aki 1970-től 2001-ig dolgozott a Magyar Televízióban. Történetei egyszerre elevenítették fel a hőskor kulisszatitkait és egy olyan alkotóközösség lélektanát, amely ma már alig létezik.
Adminisztrátortól adásvezetőig
Bécsi Gizella eredetileg adminisztrátorként került be a televízió kereskedelmi osztályára, ahonnan kiváló szervezőkészségének köszönhetően gyorsan továbblépett. „Bizonyos közösségformáló képességem van”, mondta, amit a házon belüli rendezvények szervezésében is kamatoztatott. 1980 körül került az adásvezetői pultba, ahol már „karmesterként” irányította a napi műsorstruktúrát.
Karmester a műsorok mögött
Az adásvezetői munka a legnagyobb precizitást igényelte. „Az év 365 napján este fél 8-kor el kellett indítani a Híradót” – mondta Bécsi. Egy-egy műsor időtartama gyakran eltért a tervezettől, ilyenkor a másodpercekkel való sakkozás jelentette a legnagyobb kihívást. „A bemondóknak azt mondtam: beszélj ki másfél percet, mert rövidebb lett az anyag.”
„Levették a cipőjüket, megmárták a lábukat”
A bemondók közeli munkatársak voltak. „Nagyon jó kapcsolatban voltam velük, ez nekik is fontos volt” – emlékezett Bécsi. Szemléletes jelenetek elevenedtek meg: „Varga Józsi a lavorba mártotta a lábát, aztán mezítláb visszaszaladt a fülkébe.” A fülkék aprók voltak, klíma nélküli helyiségek, ahol a bemondó és a hatalmas kamera közé szinte be sem fért más.
Amikor minden másodperc számított
A műsorfolyam gyakran váratlan fordulatokat hozott. Egy-egy foci- vagy színházi közvetítés megszakadására mindig volt tartalékprogram. „Ha a futballmeccs jégeső miatt megállt, volt 40 percnyi tárban lévő anyag, amit be tudtunk adni.”
„Olyan trauma volt, hogy nem tudok a Szabadság térre nézni”
A rendszerváltás utáni átalakulások során Bécsi Gizellát is elbocsátották. „Takács Marikának a postás adta át a felmondólevelét. Ez elfogadhatatlan megaláztatás volt.” A pályamódosítás kényszere alatt dolgozott cipőboltban, bútoráruházban, irodavezetőként. „Reggel fel kellett kelni, emberek közé menni. Lélek- és életmentő volt.”
A televíziós család él
Kirúgása után is szervező maradt: évi rendezvényeket szervezett a Széchenyi-hegyen, Gárdonyban, Papszigeten. „A Magyar Televízió 50 éves évfordulójára 280 embert gyűjtöttem össze.” Megőrizte kapcsolatait a kollégákkal, klubokat létrehozva és találkozókat szervezve. „Ez igény. Nem tudok nyugton maradni.”
„Nem siránkozni kell, hanem örülni annak, hogy miért volt”
Bécsi Gizella életének nagy része a Magyar Televízióhoz kötődik. „Annyi sok szép évtizedet töltöttünk ott, hogy hálás vagyok a sorsnak.” A műsor záró gondolata is ezt erősíti: „Azt a szerelmet a munka iránt, azt senki nem tudja. Csak az, aki ott dolgozott.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
