„Nem lehet visszatenni a világot a startmezőre” – Új EU vagy régi reflexek?
Pirkadat – Lattmann Tamás az Európai Unió válságairól, illúzióiról és önsorsrontó döntéseiről
A Heti TV december 22-i Pirkadat adásában Breuer Péter vendége Lattmann Tamás, nemzetközi jogász, egyetemi docens volt. A beszélgetés kiindulópontja egy gondolatkísérlet: mi történne, ha az Európai Uniót „újratervezhetnénk”? Vissza lehet-e térni az alapítók eredeti elképzeléseihez, vagy az integráció mára olyan irányba sodródott, ahonnan nincs visszaút? A diskurzus hamar eljutott az EU belső egyenlőtlenségeihez, a háború okozta működési torzulásokhoz, valamint az európai külpolitika – különösen a Közel-Kelethez és Izraelhez fűződő viszony – súlyos ellentmondásaihoz.
Az Európai Unió nem tudatos terv volt, hanem sodródás
Lattmann Tamás szerint az Európai Unió soha nem egy előre megtervezett politikai konstrukcióként jött létre. Az 1950-es évek gazdasági együttműködéséből természetes módon nőtt ki a politikai integráció, gyakran nem előzetes döntések, hanem utólagos jogharmonizációk révén. Úgy fogalmazott: hiába tennénk vissza ma az egészet a „startmezőre”, néhány évtized múlva újra hasonló helyzet alakulna ki, mert „a politika magától keletkezik”, mint egy precedens, amelyre senki sem számít, mégis bekövetkezik.
Első- és másodosztályú tagok: nem érzület, hanem valóság
A műsor egyik kulcskérdése az volt, hogy az Európai Unión belül valóban léteznek-e első- és másodosztályú tagállamok. Lattmann válasza egyértelmű volt: „ez nem érzület, hanem a valóság”. Vannak országok, amelyek diktálják az irányt, mások pedig alkalmazkodni kényszerülnek. Ez a különbség nemcsak gazdasági, hanem politikai döntésekben is megjelenik, hiszen „aki fizeti a dudást, az diktálja a zenét”.
A háború működési határokig tolta az Uniót
Az orosz–ukrán háború szerinte olyan helyzetbe sodorta az Európai Uniót, ahová az soha nem akart eljutni. Nem azért, mert az EU önállóan így döntött volna, hanem mert a tagállamok szándékai ebbe az irányba tolták. Ugyanakkor világos különbséget tett az EU és az ENSZ között: míg az Uniónak van – ha korlátozott is – politikai akarata, addig az ENSZ sokszor teljesen kiszolgáltatott a donorállamoknak.
ENSZ, Palesztina és a politika ára
A beszélgetésben szóba került az UNESCO palesztin államiságot elismerő döntése is, amely után az Egyesült Államok azonnal megvonta a finanszírozást. Lattmann ezt klasszikus politikai következményként értékelte: aki tudja, milyen szabályok vonatkoznak egy donorra, és mégis átlépi azokat, annak „a kasszához kell fáradnia”. Szerinte ez nem erkölcsi, hanem politikai realitás kérdése.
Európa pénzzel politizál – sikertelenül
Élesen bírálta az európai külpolitika egyik fő eszközét: a pénzosztást. A palesztin területek kapcsán úgy fogalmazott, hogy az évtizedek óta zajló segélyezési gyakorlat értelmetlen: a pénz egy része eltűnik, másik részéből olyan fejlesztések valósulnak meg, amelyeket később lebombáznak. „Ennek így semmi értelme nincsen” – mondta, hozzátéve, hogy Európa képtelen volt levonni a 2006-os gázai választások tanulságait is.
UNRWA és az ENSZ hitelességi válsága
Az UNRWA működését érintő kritikák kapcsán Lattmann hangsúlyozta: nem egyedi problémáról van szó, hanem az ENSZ egészét érintő hitelességi válságról. Ha egy nemzetközi szervezet nem képes kezelni a saját programjai körüli visszaéléseket, az hosszú távon rombolja a legitimitását. Ennek következménye, hogy Izrael érdekképviseleti lehetőségei az ENSZ-ben mára gyakorlatilag nullára csökkentek.
Tudományos önsorsrontás: Európa saját magát lövi lábon
A beszélgetés egyik legerősebb állítása az izraeli–európai tudományos együttműködések felfüggesztésére vonatkozott. Lattmann Tamás szerint az, hogy izraeli kutatókat és professzorokat zárnak ki európai programokból, „a legnagyobb hülyeség”. Hangsúlyozta: Izrael olyan egyedülálló tudásanyaggal rendelkezik – különösen hadviselés, terrorizmus elleni fellépés és pszichológiai hadviselés terén –, amelyből Európának épp tanulnia kellene. Szerinte nem Izrael a vesztes ebben a folyamatban, hanem az európai hallgatók és kutatók.
Újragondolás nélkül nincs előrelépés
A beszélgetés végkicsengése egyértelmű volt: az Európai Uniónak és Izraelnek egyaránt újra kell gondolnia a kapcsolatát, mert a jelenlegi destruktív spirál mindkét fél számára káros. Lattmann Tamás szerint valódi megoldás csak akkor születhet, ha Európa kilép a reflexszerű pénzalapú politizálásból, és szembenéz saját döntéseinek következményeivel.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
