„Ne harcolj a sötétséggel – gyújts fényt!”
A hagyomány: a zsidóság lelke
A Heti TV „Mussie, a rebecen” című műsorának legutóbbi adásában Mussie Oberlander a hanukai hagyományokról beszélt. Ahogy fogalmazott:
„A hagyományokra ugyanúgy figyelünk, mint a micvákra. Csak azért teszünk különbséget, hogy tudjuk, mennyire kritikus, ha valamit nem tudunk beteljesíteni.”
Mussie hangsúlyozta, hogy a hagyományok nem puszta szokások, hanem az identitás megtartásának eszközei. A hanukai időszakban ezek különösen erős üzenetet hordoznak: a fény, a hit és a kitartás győzelmét.
A pörgő csoda – a Sevivon története
A rebecen bemutatta az egyik legismertebb hanukai jelképet, a Sevivont, vagyis a pörgettyűt, amelyet jiddisül Trendelinek, héberül Sevivonnak neveznek. A játék négy oldalán héber betűk láthatók: nun, gimel, hej és sin, amelyek egy mondatot alkotnak:
„Nes gadol haja sám” – „Nagy csoda történt ott.”
Az izraeli változatban az utolsó betű pej, mert ott a mondat így hangzik:
„Nes gadol haja po” – „Nagy csoda történt itt.”
Mussie elmesélte, honnan ered a játék:
„Amikor a szírgörögök betiltották a Tóra-tanulást, a gyerekek a hegyekbe menekültek, és barlangokban tanultak. Ha közeledtek a katonák, elrejtették a tekercseket, elővették a Sevivont, és azt mondták: csak játszunk.”
A játék tehát a túlélés és a tanulás szimbóluma lett.
Hogyan játsszuk a Sevivont?
A rebecen élőben mutatta be a játék menetét:
„Mindenkinek van néhány érméje vagy babja, középen pedig egy bank. Ha a pörgettyű nunra esik, nem történik semmi; gimel esetén az egész bankot viszi a játékos; hej-nél a fele jár neki; sin-nél viszont fizetnie kell.”
Mussie nevetve tette hozzá:
„A gimel a legjobb, mert az egész bankot viszed. A sin a legrosszabb – akkor fizetsz.”
A Sevivon-játékot gyertyagyújtás után szokás játszani, miközben a család a hanukai fények mellett ül.
„Ez az idő a pihenésé – a nők ilyenkor nem mosnak, nem varrnak, hanem leülünk, és együtt vagyunk a fények mellett.”
Olaj, tej és bátorság – Jehudit története
A hanukai ételekről szólva Mussie elmondta, hogy az olajban sült fogások – mint a fánk és a latkesz – a csodára emlékeztetnek, mert az a szent olajjal történt. Ugyanakkor van egy kevésbé ismert szokás is: tejtermékeket enni.
Ez a hagyomány Jehudit, vagyis Judit hősies történetéhez kapcsolódik.
„Jehudit, a főpap lánya, bement a görög tábornokhoz, Halifornuszhoz. Sajttal és borral megetette, megitatta, majd amikor elaludt, levágta a fejét, és ezzel győzelemre segítette a népét.”
A nő bátorságára emlékezve Hanukakor tejtermékeket is szokás fogyasztani.
A hanukai pénz és a csoda hirdetése
A következő hagyományról Mussie így beszélt:
„Az ajándékozás nem eredeti zsidó szokás. Nálunk a hanukai pénz az igazi hagyomány, hogy a gyerekek megtanulják: minden bevétel tizedét adományba kell adni.”
A hanukai gyertyagyújtásról elmondta, hogy az eredeti micva otthon teljesül, de a zsinagógai és utcai nagy gyertyagyújtások is fontos szerepet kaptak:
„Ezek nem micvák, hanem a csoda hirdetésének formái. Azért gyújtunk nyilvánosan is, hogy minél több emberhez eljusson a fény üzenete.”
A fény, ami erősebb a sötétségnél
A műsor végén Mussie az ünnep legmélyebb üzenetét foglalta össze:
„A sötétséget nem lehet bottal elűzni. Több fényt kell hozni. Ha gyújtasz egy gyertyát, a sötétség magától eltűnik.”
Majd hozzáfűzte:
„Ne harcolj a sötétséggel. Te gyújts fényt. Minél több fényt hozunk a világra, annál inkább eltűnik a sötétség.”
A rebecen a hanukai üzenetet a mindennapokra is kiterjesztette:
„Most vége van Hanukának, de előttünk a hosszú tél, tele fizikai és lelki sötétséggel. A mi feladatunk, hogy spirituális fényt hozzunk a világra – kedvességgel, jóindulattal, pozitív tettekkel.”
Végül mosolyogva zárta az adást:
„Mondanám, hogy boldog Hanukát, de most inkább boldog mindennapokat kívánok.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
