„A rádió volt az életünk legszebb időszaka” – Gyuricza Péter és Kardos Ernő emlékei a 100 éves Magyar Rádióról
A Heti Libazsír centenáriumi sorozatában Rangos Katalin ezúttal két régi rádiós kollégát, Gyuricza Pétert és Kardos Ernőt látta vendégül. Mindhárman a Magyar Rádióban „születtek”, ott tanulták a szakmát, ott éltek át korszakokat és rendszerváltást, így beszélgetésük egyszerre volt nosztalgikus, személyes és fájdalmas, különösen a rádió épületének eltűnése miatt.
A Pollack Mihály téri ünnepség megrendítő pillanatai
„Amikor megszólalt Szalóczy Pál hangja, vigyázni kellett, hogy ne sírjak”
A 100 éves Magyar Rádió tiszteletére rendezett ünnepségen Kardos Ernő és Rangos Katalin is jelen volt. Katalin felidézte:
„Amikor megszólalt a Szalóczy Pál kihangosítva a Pollák Mihály téren, én abszolút beleborzongtam, és annyira kellett vigyáznom, hogy ne sírjam el magam.”
Kardos szerint volt már hasonló tömeg és indulat:
„Felidéződött ’92, amikor Borenich Péter rendezett tüntetést ugyanott. Most nem volt ekkora indulat, az emberek belefáradtak.”
A rádió lerombolása – személyes gyász
A stúdiók eltűnése fájdalmasabb volt, mint sokan gondolnák
Kardos fotókat is készített a dózerolásról:
„Amikor tudtuk, hogy a hatos stúdiót rombolják, belesajdult a szívem. A stúdió szétverésének tudata megmagyarázhatatlanul fáj.”
Rangos hozzátette:
„Azt hittük, hogy örökkévaló az egész. Az ember nem köszön el attól a háztól, ahol az élete kezdődött.”
Hogyan lett rádiós valaki a nyolcvanas években?
Gyuricza Péter története: egy jegyzetből indult minden
Gyuricza Péter az aluljáró-irodalom bűvöletében jegyzetet írt, majd bement Gulyás Erikához:
„Mondtam neki, hogy van egy ilyen anyag. Azt mondta: ott a stúdió, ülj be, olvasd fel.”
Így indult a pálya, majd jöttek az interjúk, a szalagvágás, a hírműsorok.
Kardos Ernő története: véletlenből hivatás
Ernő érettségi után állás nélkül sétált be a moziüzemi vállalathoz:
„Kérdeztük, van-e munka. Mondták, hogy csak annak, akinek nincs érettségije. Mondtam, nekem van, és másnap már dolgoztam.”
Egy kolléga említette, hogy az elődje filmelőzeteseket írt a rádiónak.
„Fölhívtam a stúdióvezetőt. Mondta, hogy maga nem Dersi Tamás, hogy csak úgy bejelentse magát. De végül felvettek külsősnek.”
Így indult a pálya Szolnokon, majd jöttek a pesti műsorok, a Krónika, és végül a televízió.
A szolnoki rádió mint szakmai iskola
„Mindent kellett csinálni. Mindent meg lehetett tanulni.”
A vidéki stúdiók sajátos terepek voltak:
- élő bejelentkezés,
- vágás,
- szerkesztés,
- komplett műsorok vezetése,
- akár kereskedelmi rádiós műszak ugyanabból a székből.
Gyuricza szerint: „Én mindenkit elküldenék egy ilyen vidéki stúdióba. Ott mindent meg lehetett tanulni.”
A legemlékezetesebb korai történetek
Kardos: kitiltás a megyéből egy riport miatt
Évtizedeken át mesélt eset maradt:
A szolnoki papírgyár „kisz-védnökségéről” készített anyag után egy megyei vezető így üvöltött: „Ki kell tiltani a megyéből!”
„Kiderült, rólam beszél. Nem volt papír róla, de éreztem a körülményeket. Így mentem fel Budapestre.”
Gyuricza: 40 másodpercért egy teljes nap munka
Egy papszentelésről Szécsényben forgattak egész nap.
„Este 10-kor értünk haza. A híradó 40 másodpercet adott le belőle.”
Mester Ákos iskolája
„Minden héten újra okos lehettél”
Gyuricza elmesélte a legendás rádiós iskolát:
„Ha hülye voltál, azt megmondta. De soha nem minősített véglegesen. Minden héten lehetett újra okosnak lenni.”
Egyszer három hónapra „kitiltotta” őket a hétfői értekezletről, majd másfél hónap múlva odaszólt:
„Olyan régen voltál nálunk. Gyere hétfőn.”
Kik vezették a rádiót az elmúlt évtizedekben?
Elnökök, korszakok, interjúk
Kardos az infovilág és a MUOSZ számára sorozatot készített a rádió korábbi elnökeivel. Felidézte:
- Hárs István: „a legendás rádióelnök”, aki szabadságot teremtett a 80-as években,
- Hajdú István: a Szabad Rádió első elnöke,
- Gombár Csaba,
- majd a rendszerváltás utáni vezetők.
Suhajda György „bezárta a rádiót”, Jónás pedig vezérigazgatóként fejezte be.
A mai helyzetről Kardos keményen fogalmazott:
„A Kossuth rádió kormánypropaganda lett. Bekapcsoltam a nyolc órási híreket – és semmi nem volt benne abból, ami ma a vezető hír.”
Egy régi norma: a BBC irányelvei
„Nálunk az volt a szakmai norma, hogy minden frakciót megszólaltatunk”
A régi rendszer egyik alapelve:
„Ha költségvetés volt a parlamentben, nem fordulhatott elő, hogy csak a pénzügyminiszter beszéljen. Hat frakció volt – mind megszólalt.”
Kardos szerint: „Ez ma elképzelhetetlen.”
A rádió mint élet – és mint legszebb korszak
„Nem egyszer történt meg, hogy a stúdióban ébredtem”
Gyuricza ma is szerkeszt déli Krónikát éjszakánként: „A rádió még mindig fontos intézmény nekem.”
Kardos szerint is a rádió volt életének legjobb periódusa: „Ami 45–50 évig tart, az csak szerelem lehet.”
Rangos pedig így fogalmazott:
„Nekem is az életem legjobb időszaka volt. A rádió az volt, ami az intellektuális szabadságot jelentette.”
Mi maradt a 100 éves Magyar Rádióból?
„Mintha bosszúból dózerolták volna le”
A beszélgetés végére nehezedett a felismerés: a rádió épülete már nincs, az intézmény átalakult, a szakmai normák pedig eltűntek.
Kardos így fogalmazott:
„Olyan érzésem volt, mintha a politika bosszúból dózerolta volna le azt az intézményt, ahol egy szabad gondolkodó társaság működött.”
A bontási engedély aláírója máig ismeretlen:
„Debrecenben írták alá, de nem tudjuk, ki volt az. Nem vállalja senki.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
