Seres Attila: háború, imázsháború és egy csendben megújult zsidó kórház
A Pirkadat pénteki adásában Seres Attila, A világ zsidó szemmel című műsor szerkesztő-műsorvezetője értékelte a hetet. A beszélgetés középpontjában Izrael háborúi, a nemzetközi megítélés, az amerikai kapcsolat és egy budapesti zsidó kórház újjászületése állt.
Háború a fronton, vereség az információs térben
Seres Attila elsőként Benjamin Netanjahu közelgő amerikai útjáról, illetve a friss izraeli belpolitikai fejleményekről beszélt. Szóba került az is, hogy az izraeli miniszterelnök – Trump korábbi gyakorlatát idézve – nyilvánosan próbálta „tanácsolni” a független izraeli jegybankelnöknek, merre vigye a kamatpolitikát.
Seres szerint a történet mögött nemcsak politikai gesztus, hanem kőkemény kényszer is van: Izrael az elmúlt években annyi háborút vívott – és vív ma is –, hogy ennek óriási ára van a költségvetésre nézve. Fegyver, lőszer, hadműveleti költségek, tartalékok – ezek mind felfelé nyomják a kiadásokat, miközben a gazdaság nem háborús üzemre lett tervezve.
A beszélgetés egyik legérdekesebb pontján Seres egy friss, nagy visszhangot kiváltó szövegre hivatkozott: a nemrég meggyilkolt amerikai keresztény cionista aktivista – Charlie Kirk – búcsúüzenetére, amelyben kemény szeretettel bírálja Izraelt. A levél lényege:
Izrael lehet, hogy katonailag győztes a frontokon, de az információs háborúban vesztésre áll.
Seres kiemelte: Kirk arra figyelmeztet, hogy Izrael látványosan veszít a fiatal generációk támogatásából – különösen az Egyesült Államokban. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy először fordult elő az állam megalapítása óta, hogy az amerikai közvélemény többsége elítéli az izraeli hadműveletek módját Gázában.
Legalább ennyire figyelmeztető szerinte az is, hogy 2024 volt az első év Izrael történetében, amikor többen hagyták el az országot, mint ahányan odaköltöztek. Vagyis a klasszikus cionista álom – a folyamatos alija, a „hazatérés” – repedezni látszik, miközben nő a kivándorlás.
Seres szerint Izraelnek szembe kell néznie azzal a kérdéssel: képes-e valóban egyedül, amerikai támogatás nélkül helytállni egy ellenséges régió kellős közepén? Az a retorika, miszerint Izrael magára is számíthat, „önellátó” biztonságpolitikai értelemben, addig tartható, amíg az Egyesült Államok érdemi politikai, katonai és pénzügyi hátteret ad. De ha az amerikai közvélemény hosszabb távon elfordul, ennek a támogatásnak a politikai ára egyre magasabb lesz – vagy egyszerűen elapad.
Eurovízió: dalfesztivál vagy politikai frontvonal?
A beszélgetés másik nagy blokkjában az Eurovíziós Dalfesztivál körüli botrányok kerültek elő. Az európai műsorszolgáltatók szövetsége úgy döntött: Izrael 2026-ban is indulhat. Erre válaszul több ország – Szlovénia, Spanyolország, Írország, Hollandia – bojkottot helyezett kilátásba, míg Ausztria és Németország épp ellenkezőleg: ők akkor bojkottálnának, ha Izraelt kizárnák.
Seres szerint ez nem egyszerű „antiszemita reflex”, hanem egyre mélyebb, strukturális törésvonal. Úgy látja, az Eurovízió lassan saját súlya alatt roskad össze: a politikai lojalitások, a kölcsönös bojkottok és a kifogásolható szavazási rendszer együtt könnyen a fesztivál végét jelenthetik.
Megjegyezte azt is: Magyarország már évek óta nem küld indulót, de most a konfliktus már nem a távolmaradásról, hanem a részvételért folytatott nyílt politikai harcról szól.
Egy kiradírozott csoda? – A zsidó kórház újjászületése
Breuer Péter egy hazai témát hozott be: a zsidó szeretetkórház felújítását és újranyitását. Orbán Viktor a megnyitón emlékeztetett: valaha négy zsidó kórház működött Budapesten, egyet a nyilas időkben felgyújtottak betegekkel, orvosokkal együtt, kettőt államosítottak, mindmáig nem került vissza egyházi fenntartásba. Ami menedékhely maradt, abból lett most egy modern, 21. századi, 275 ágyas kórház.
Breuer azt fájlalta, hogy mindehhez képest alig jelent meg nyoma a magyar sajtóban, mintha a média vonakodna elismerni egy valóban pozitív fejleményt. Seres árnyaltabban látja: ő úgy tapasztalta, hogy a legtöbb hírportál foglalkozott az eseménnyel, sőt azt is hangsúlyozták, hogy az intézmény nem csak a zsidó közösség tagjait látja el, hanem az állami egészségügyi rendszer részeként bárkit fogad, beutalóval.
Abban egyetértettek, hogy a gesztus túlmutat a napi politikán: egy történelmi adósság részleges rendezése, egy önálló, zsidó fenntartású, de mindenkinek nyitott kórház a magyar egészségügyben egyszerre szakmai és szimbolikus lépés.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
