„Sehova nem vezető határozatok” – Lattmann Tamás szerint az EP saját politikai logikája foglya
A Pirkadat november 26-i adásában M. Kende Péter vendége Lattmann Tamás nemzetközi jogász volt. A beszélgetés központi témája az Európai Parlament újabb, Magyarországot bíráló határozata, valamint az EU-intézmények közötti valódi hatásmechanizmus volt. Lattmann Tamás szerint az EP gyakran olyan ügyekben foglal állást, amelyekben nincs döntési kompetenciája – és mindez többet használ a magyar kormánynak, mint az uniós nyomásgyakorlásnak.
Az EP határozatai politikai „önszoborfaragások”?
A műsorvezető felvetésére – miszerint a folyamatos Magyarországról szóló EP-határozatok idővel kontraproduktívvá válnak – Lattmann Tamás egyértelműen reagált:
„Minden egyes ilyen sehova nem vezető határozat… alapvetően muníciót ad a magyar kormánynak az itthoni politikai kommunikációs gépezetének.”
Az ilyen döntések lehetőséget adnak arra, hogy a kormány „Brüsszel támadásáról” beszéljen – még ha az EP-nek jogi értelemben nincs is szerepe a Magyarországgal szemben zajló eljárások nagy részében.
Az EP-nek nincs beleszólása a fő jogállamisági eljárásokba
A szakértő szerint a legfontosabb eljárásokban – például:
- a 7. cikk szerinti eljárásban,
- a jogállamisági mechanizmusban,
- az uniós pénzek felfüggesztéséről szóló folyamatokban
az Európai Parlament nem döntéshozó.
„Olyan eljárások vannak Magyarország irányába, amiben az Európai Parlamentnek nincsen szerepe.”
A 7. cikk esetében a „labda” a tagállami kormányoknál pattog. A jogállamisági mechanizmusban az EP-t csupán tájékoztatni kell.
A magyar EP-viták két külön világot képviselnek
A műsorvezető megjegyezte, hogy a Brüsszelben zajló parlamenti viták sokszor „más zenekarban játszanak”, mint ami a magyar közönség tapasztalata. Lattmann ezt így magyarázta:
„Ők nem abban gondolkodnak, amiben ön gondolkodik… őneki nem az a legfontosabb, hogy Orbán Viktor megbukjon, hanem az, hogy őt újra válasszák.”
Egy német, holland vagy francia képviselő számára Orbán Viktor kommunikációs eszköz: elrettentő példa, amivel a saját választóit igyekszik meggyőzni. Így aztán:
„Minél hosszabb ideig tartanak a magyar államban eluralkodott kaotikus állapotok, nekik annál jobb.”
Ezért az EP-nek egyáltalán nem érdeke az, hogy beavatkozásaik valódi politikai változást idézzenek elő Magyarországon.
Az EP mégis fontos – csak nem ott, ahol sokan hinnék
Lattmann hangsúlyozta: bírálata nem jelenti azt, hogy az Európai Parlament felesleges intézmény lenne.
„Nagyon fontos az Európai Parlament, mert képviseli az európai populuszt.”
A legnagyobb szerepe a jogalkotási folyamatokban van, ahol a Bizottság javaslataiból a Parlament és a Tanács együtt formál jogszabályt. Példaként több területet is kiemelt:
- migrációs csomag,
- menekültügyi szabályozások,
- emberi jogi garanciák,
- gyermek- és menedékkérővédelem.
Az EP olyan kérdéseket emelhet be, amelyekről a tagállami kormányok nem szívesen beszélnek – vagy épp ellenzik. Példájára:
„Ha a Frontex ügynök halálra rúg egy menedékkérőt, azért ki fog felelősséget vállalni?”
Ez jogilag rendezetlen terület, amelyben a tagállamok sokszor „nem akarják kimondani a nyilvánvalót”. Az EP viszont igen.
„Másik liga, más célok”
A műsorvezető felhozta, hogy az EP-képviselők sokszor olyan témákról beszélnek, amelyek „nem is oda valók”. Lattmann szerint ennek oka az eltérő politikai logika:
„Más világokról beszélünk, és ezt tudni kell.”
Az EP nem a magyar választóknak kommunikál. Sokszor nem is érti a magyar valóság súlypontjait, ahogyan egy német vagy holland választó sem érti, miért kritikus a „kisvasút” ügye a magyar belpolitikában.
Jogállamiság kontra kommunikáció
A beszélgetés végén Lattmann összefoglalta: a valódi jogállamisági eljárások fontosak és hatékonyak, de az EP állásfoglalásai ettől függetlenül működnek.
„Az eljárások ettől függetlenül mennek.”
A politikai állásfoglalásoknak inkább kommunikációs súlyuk van – itthon és az EP-képviselők országaiban egyaránt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
