„Ha nincs párbeszéd, nincs lét” – Platthy Iván az egyházak és a politika határvonaláról
A gyónási titok kapcsán indult, de mély társadalmi kérdéseket érintett Platthy Iván és M. Kende Péter beszélgetése a Pirkadatban
A Heti TV Pirkadat című műsorának vendége ismét Platthy Iván volt, a nyugalmazott címzetes államtitkár, akivel M. Kende Péter ezúttal is aktuális egyházpolitikai kérdésekről beszélgetett. Az apropót egy sokat vitatott politikai kijelentés adta, amely szerint a gyónási titok esetleg eltörölhető lenne – ez azonban csak a kiindulópont volt egy ennél sokkal mélyebb diskurzushoz, amely az állam és az egyház viszonyáról, az egyházak belső szerepéről és a társadalmi felelősségvállalásról szólt.
„Ez nagyon-nagyon nagy csacsiság”
A Demokratikus Koalíció elnökének felvetése, miszerint a gyónási titok jogilag megkérdőjelezhető lenne, heves reakciókat váltott ki az egyházak részéről. Platthy szerint nem is az a legnagyobb baj, hogy megszólalt, hanem hogy ezt egyeztetés nélkül tette:
„Talán egyeztetni kellett volna egyházi vezetőkkel, hogy tessék mondani, jó ez, ha én ezt elmondom? Lehet, hogy így tetszik gondolni, de ez egy nagyon-nagyon nagy csacsiság.”
A katolikus püspöki kar nyilatkozata emlékeztetett rá: a gyónási titok több mint 1700 éve része az egyház törvényének, és ezt semmilyen állami szabályozás nem írhatja felül.
Állam és egyház – a mellérendelt viszony már csak papíron létezik?
Platthy visszautalt az 1990-es Kazorolli–Németh Miklós-féle megállapodásra, amelyben rögzítették az állam és az egyházak mellérendelt viszonyát:
„Teljes szabadságot garantálunk, lemondunk a főkegyúri jogról. Hol vagyunk már ettől?”
Az államtól érkező adómentes jövedelemkiegészítés – jelenleg 100 000 forint minden lelkipásztornak – szerinte újra létrehoz egy „függőségi viszonyt”, amely megkérdőjelezi a függetlenséget.
Egyházi vezetők a kampányban – jog vagy hiba?
Az interjúban külön kitértek arra, hogy Veres András püspök részt vett egy politikai rendezvényen. Ez – Platthy szerint – ellentétes a püspöki kar hivatalos állásfoglalásával, miszerint az egyház nem politikai szervezet, ezért óvakodni kell a kampányban való részvételtől.
„Ha egy püspök megteheti, akkor miért ne tehetné meg egy vidéki pap is? Egy püspök nem lehet magánszemély.”
Platthy szerint ez példát ad, és veszélyes precedenst teremt, különösen akkor, ha a püspöki kar nem tudja érvényesíteni saját állásfoglalásait.
A politikai vélemény nem tilos – de hogyan jelenik meg?
A műsorvezető és vendége egyetértettek abban, hogy a lelkészeknek, papoknak, rabbiknak lehet és kell is politikai véleményük, de nem mindegy, hogyan kommunikálják azt:
„Egy pap pontosan abból a szempontból mutasson példát, hogy a másik felet is elismeri, emberként kezeli.”
A múltban léteztek közös egyházi körlevelek a választások előtt, amelyek a hívők lelkiismereti döntésére helyezték a hangsúlyt – ma ilyen nincs. Pedig a kiegyensúlyozott megszólalásnak nagyobb szüksége lenne, mint valaha.
Három egyház beszélget – hol marad a negyedik?
Platthy kiemelte, hogy a közelmúltban a három történelmi keresztény egyház vezetői (katolikus, református, evangélikus) ismét tárgyalóasztalhoz ültek – de a zsidó felekezet nem volt jelen.
„Először is az, hogy ne hárman, hanem négyen üljenek le egymással például.”
A beszélgetés arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek az alkalmak kiváló lehetőséget adhatnának arra, hogy a vallási közösségek együtt fogalmazzanak meg társadalmi állásfoglalásokat, leveleket a híveikhez és a magyar társadalomhoz.
30 éve volt az utolsó valódi egyházi vízió – ideje lenne újraírni
A beszélgetés egyik legerősebb pillanata az volt, amikor Platthy felidézte a katolikus egyház 30 évvel ezelőtti társadalmi körlevelét, amelyben a gazdaságról, oktatásról, egészségügyről és a közélet erkölcsi alapjairól fogalmaztak meg javaslatokat:
„A katolikus egyház letett egy látleletet, amire az akkori kormány azt mondta: ez egy jó összefoglaló. Érdemes lenne most is egy ilyet közösen megfogalmazni.”
Az egyházak felelőssége nem pusztán a saját híveik nevelése, hanem a közélet egészének morális irányítása is lehet – ha ehhez meg tudják őrizni a függetlenségüket.
„Vérre megy a játék” – nem mindegy, ki kivel játszik
A beszélgetés végére egyre mélyebb társadalomfilozófiai kérdésekig jutottak: hogyan lehet közösen gondolkodni a jövőről? Hogyan tud az egyház példát mutatni egy megosztott társadalomban?
„Ez nem kulturális esemény, itt emberekre megy – mondhatnám, vérre megy a játék.”
És végül az utolsó, sokatmondó mondat:
„Ha nem tudunk ebbe egyetérteni, akkor nincs értelme. Nem hogy párbeszédnek – egyáltalán a létnek.”
Platthy Iván nemcsak pontos elemzést adott az aktuális egyház-politika helyzetéről, hanem víziót is – egy tisztább, párbeszédre épülő, egymás tiszteletére alapozott közélet lehetőségéről. A labda most újra az egyházaknál van. És a politikánál. És nálunk, állampolgároknál is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
