„Balsai Móni sosem adja fel” – a Liza, a rókatündér sztárja a kudarcokról, betegségről és újrakezdésről
A Heti Libazsír legutóbbi adásában Szegvári Katalin és Rangos Katalin vendége Balsai Móni színésznő volt, aki a Liza, a rókatündér óta a magyar film egyik legnépszerűbb arca. A beszélgetésben szó esett sikerekről, sorozatokról, betegségekről, szorongásról és arról, hogyan lehet ötszöri sikertelen főiskolai felvételi után is befutni.
A rókatündér és a díjak
Szegvári Katalin nevetve indította a beszélgetést: „Nem az én eredményem, hogy itt van, hanem a Katié, mert ő tudta levadászni Balsai Mónit, aki a Liza, a rókatündér óta nekem nagy kedvencem.”
Balsai mosolyogva megjegyezte, hogy még a táskáján is rókafej díszeleg – a film jelképének maradványa.
A műsorvezetők felsorolták a sikereket is: a Liza, a rókatündér harminchat díjat nyert, köztük több legjobb színésznői elismerést. „Ó, de jó ég, nagyon sok!” – reagált Móni, hozzátéve: „A film maga is sok díjat kapott, de volt köztük több kimondottan női főszereplői díj is.”
„A barátnőm mindig azt mondja, ne mondjam, hogy szerencsés vagyok, mert igenis köze van a tehetségnek ahhoz, ami történik. De attól függetlenül tényleg szerencsés vagyok” – mondta szerényen.
Ötször próbálta, ötször elutasították
Balsai Móni nem járt a Színművészetire, pedig öt alkalommal próbálta: „Amikor történtek ezek, akkor nagyon nehezen éltem meg. De közben már dolgoztam, voltak pici szerepeim, és valahogy úgy hozta az élet, hogy oké, oda nem kerülök be, de valamiért működik. És aztán így maradt.”
A győri színházban kezdett komolyabban játszani: „A főiskolát végzettek nagyon lenézték vidéket akkoriban, és nem mentek jelentkezni. Nekem meg ez volt az egyik legnagyobb szerencsém, mert ott tényleg azt éreztem, hogy bíznak bennem.”
Első mesterei között említette Korcsmáros Györgyöt, Ács Jánost és Tordi Gézát: „Ők bíztak rám feladatokat, és ez volt a legnagyobb tanulás.”
„Én az életben félek, a színházban nem”
A színészethez való útja egy gyermekszínházban kezdődött: „Az anyukám kolléganője talált egy hirdetést, hogy az Angyalföldi Gyermek és Táncszínház felvételt hirdet. Elmentem, és ott volt életemben először, hogy helyemen vagyok. Ott nem féltem.”
„Az életben nagyon sok mindentől félek, de a színházban nem féltem egy darabig. Aztán ahogy öregszem, egyre jobban zavar, ami az életben ér. De én azért lettem színész, mert amit az életben nem merek megcsinálni, azt a szerepeken keresztül igen.”
A mesterek és az első nagy fordulat
Balsai később elmesélte, hogy a győri színházban az egyik rendező, Ács János korábban elutasította a főiskolai felvételin: „Ő dobott ki az ötödik alkalommal, tavasszal. És ősszel ő rendezett engem főszerepben Győrben.”
A rendezővel később mester–tanítvány kapcsolat alakult ki: „Nem mondott semmit, csak időt hagyott, hogy megtaláljam az utamat. Azt tanultam tőle, hogyan kell az érzékenységet kitenni a színpadra.”
A Liza, a rókatündér születése
„Az egész úgy indult, hogy milyen jó lenne, ha egy színdarabból csinálnánk filmet” – mesélte a színésznő. A film eredetileg Pozsgai Zsolt darabja alapján készült, és az író-rendező, Ujj Mészáros Károly, Balsai élettársa, már a kezdetektől bevonta őt az alkotásba.
„Az első másodperctől részese voltam a forgatókönyvnek. Sok olyan dolog van benne, ami az én szokásaimból vagy furcsaságaimból került bele” – mondta nevetve.
A film nemcsak országos, hanem nemzetközi siker lett: „Japánban is nagyon szeretik, és Los Angelesben is vetítették.”
„A castingnak furcsa kultúrája van”
Balsai szerint Magyarországon sokáig nem tudták, hogyan kell castingolni. „Elmegyek egy castingra, és aki velem szemben van, az nem színész, nem is castingdirektor, csak megnyom egy gombot. Nincs kitől kérjek instrukciót.”
Hozzátette: „Most már egyre jobb. Akik megmaradtak castingdirektornak, ők már nagyon jól csinálják, járnak színházba, figyelnek. De még mindig igaz, hogy a név számít. A nézőszám miatt kellenek ismertebb arcok.”
A Társasjáték című HBO-sorozat castingjáról elárulta: „Az több mint egy évig tartott. Már az utolsó körökben voltam. Végül vidéki színészeket is behívtak, és engem is így választottak.”
Egészség, leállás, újrakezdés
A beszélgetés második felében komolyabb téma került elő: Balsai Móni az elmúlt években több betegségen is átesett. „A tavalyi hangszálprobléma után most egy gerincproblémám volt. Lezsibbadt a fél oldalam, nem tudtam emelni a kezem, és nem működött a lábam.”
A János kórházban kapott kezelést: „Csodálatos orvosaim voltak, ezúton is végtelenül hálás vagyok. Gyorsan helyrejöttem, bár még mindig zsibbad a kezem.”
Szegvári Katalin megkérdezte, hogyan reagáltak a körülötte lévők. „Akkor derül ki, ha baj van, hogy ki hogyan reagál” – válaszolta a színésznő.
A Centrál Színházból való távozásáról elmondta: „Majdnem tíz évet voltam ott, csodás szerepeim voltak, de eljött az idő, hogy elengedjek dolgokat. A betegség megmutatta, hogy új egyensúlyt kell találni.”
Új film: Szenvedélyes nők
„A Szenvedélyes nők című film november 27-től lesz a mozikban” – mesélte. „Básti Juli játssza az anyámat, Varga-Ya Sára a lányomat. Három generáció története, anya–lánya–unokája hármas. Nagyon jó volt együtt dolgozni, Juli fantasztikus volt. Olyan színésznő, hogy megállsz vele szemben, és beszippant a szeme.”
„Azt mondják, sosem adom fel”
Rangos Katalin idézett valakitől: „Azt mondta nekem valaki, hogy Móni sose adja fel.”
A színésznő erre nevetve reagált: „Ó, ez jó, ha így néz ki kívülről. Azt mondják, bátor vagyok, pedig én vagyok a világ egyik legnagyobb szorongója. De ha ez a bátorság látszata, akkor rendben van.”
Szorongásairól őszintén beszélt: „Mindenen tudok szorongani. Ez néha dühít, de ha nem lenne, nem tudnék ebben a szakmában dolgozni.”
„Remélem, a fiam nem lesz színész”
A beszélgetés végén arról is szó esett, mit szólna, ha a kisfia egyszer színész szeretne lenni. „Remélem, nem ez akar lenni” – mondta mosolyogva.
„A nők ebben a szakmában kiszolgáltatottabbak, és nagyon nagy különbségek vannak még mindig. De ha ő ezt szeretné, nyilván nem tiltanám meg. Csak remélem, hogy megtalálja a boldogságát, és abban lesz jó.”
A műsor végén kiderült: már új szerepre készül, de erről „babonából” még nem akart beszélni.
A Heti Libazsír ezzel az adással nemcsak egy sikeres színésznőt mutatott meg, hanem egy érzékeny, küzdő embert, aki minden visszaesésből képes újra felállni – mert, ahogy róla mondják: „Balsai Móni sosem adja fel.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
