„A trauma erősebb, mint a valóság” – Fullajtár Andrea és Meskó Zsolt megrendítő beszélgetése a Heti Libazsírban
A Heti Libazsír legutóbbi adásában Rangos Katalin és Szegvári Katalin ezúttal nem a megszokott könnyed hangvételben beszélgettek. Vendégük, Fullajtár Andrea színművész és Meskó Zsolt rendező olyan családtörténetet osztottak meg, amely a magyar múlt legsúlyosabb kérdéseit érinti. A műsorvezető felidézte: Fullajtár Andrea dédnagymamája Auschwitzban vesztette életét, míg Meskó Zsolt dédnagyapja a Nyilaskeresztes Párt alapítói közé tartozott.
Egy különös találkozás: két múlt egy asztalnál
Rangos Katalin már az elején figyelmeztette a nézőket: „Ne arra gondoljanak, hogy itt most egy vidám fecsegés következik. Ez biztos, hogy nem.”
A műsor elején elhangzott, hogy Fullajtár Andrea dédnagymamája Auschwitzban halt meg, Meskó Zsolt dédnagyapja pedig a Nyilaskeresztes Párt alapítója volt.
A két vendég már a főiskolán találkozott. „Én filmproducer szakra jártam, az Andrea a színész szakra, és akkor én hívtam a filmjeimbe játszani” – mondta Meskó.
„Nem tudtuk egymásról, hogy ki miben érintett, vagy hogy milyen származású. Egyáltalán nem beszéltünk ilyenekről” – tette hozzá.
„Ő naplót írt Auschwitzban”
Fullajtár Andrea családi örökségéről beszélt:
„A nagymamám naplót írt Auschwitzban, és ahogy vitték őket, elcserélte ceruzára. Inkább nem evett, de megszerezte az írás kellékeit. És őrizte a kis ceruzát.”
„Nagyon sokat küzdött azért, hogy ezt a naplót meg tudja jelentetni. Én pont abban a periódusban voltam kisgyerek, amikor a Kádár-rendszerben ez a küzdelem zajlott” – tette hozzá.
A színésznő később monodrámát készített a naplóból: „Most rakom össze, és próbálom szavakkal megfogalmazni, hogy mit okoz. Az egyik legfontosabb dolog a traumával kapcsolatban az ez, hogy leválasztja az embert a saját érzelemtestéről.”
„A trauma erősebb, mint a valóság”
Meskó Zsolt így fogalmazott:
„Én azt tapasztaltam a saját életemben, hogy a trauma az erősebb, mint a valóság. Arra a kérdésedre, hogy ez nem segített, hogy kibeszéltétek – az nem segít. Nem úgy segít. Tehát át kell menni rajta, meg kell szenvedni, és akkor egy folyamat végén talán megérkezel.”
Fullajtár hozzátette: „A trauma szerintem pont attól trauma, hogy bár a körülményeket el lehet mondani, de bizonyos dolgok nem megfogalmazhatók.”
„Ide ne vegyenek föl egy nyilas unokát”
Meskó arról is beszélt, milyen volt ezzel a háttérrel a színművészetire jelentkezni:
„Amikor negyedévesként megkaptam a diplomámat, akkor mondták el nekem, hogy a felvételi utolsó körében az egyik tanár azt mondta: ide ne vegyenek föl egy nyilas unokát. A vége az lett, hogy az osztályfőnököm az asztalra csapott, és azt mondta: na de uraim, mi köze van a gyereknek, hogy ki volt a dédapja?”
Fullajtár más tapasztalatról beszélt: „Nekem nem volt olyan érzésem, hogy ki lettem volna rekesztve származás miatt. Inkább az, hogy mindig ki akarok állni olyan emberekért, akiket el akarnak nyomni.”
„Mindenkiben ott van egy kis náci”
A műsor egyik legélesebb pontján Meskó felidézte:
„Azt írtam, hogy mindenki egy kicsit náci. A mondat második fele úgy hangzott, hogy mindegyikünkben ott van az, hogy szeretnénk egy kicsit uralkodni a többieken.”
Fullajtár erre így reagált:
„A nácisággal kapcsolatban nem tudok azonosulni semmilyen értelemben ezzel a megfogalmazással. Az uralkodhatnék minden emberben ott van, de bizonyos fogalmakat muszáj lenne ott tartani, ahova valók, és nem kiszedni. Egyszer a nagymamám azt mondta, hogy minden vissza fog jönni. Az antiszemitizmus ugyanolyan élesen és erősen vissza fog jönni, mint ahogy azokban az években volt.”
„A dédapám és a nagyapám az okozói voltak a traumának”
Meskó arról is beszélt, hogy családjában több generáció sorsát meghatározta a múlt:
„A dédapám és a nagyapám tették, amit tettek – ők az okozói voltak a traumának. Majd aztán ők lettek az elszenvedői. Halálos ítélet, életfogytiglan, bujkálás. Több generáció ült a börtönben. De én már egy olyan nagyapával találkoztam, akiben megtört a fordulat.”
Fullajtár ehhez a női ágon öröklődő sebekről beszélt:
„A család női tagjainál végigvonul, hogy a tehetség megtörik. A nagymamám karrierjét is derékba törte a holokauszt. Én hálás vagyok, hogy a tehetségünket sikerült továbbvinni.”
„Nem a németek vitték el őket – ez hazugság”
A műsor zárásában Meskó Zsolt így fogalmazott:
„Fel kell mutatnunk, hol van a normalitás és az abnormalitás közötti különbség, mert nagyon sokszor átcsúszik. Először a szavakkal kezdődött, és a szavak öltek. Utána listázások, deportálások. Ez történelmi hazugság, hogy idejöttek a németek és elvitték őket Auschwitzba. Nem, ez a mi felelősségünk. A magyar hatóságok telepítették rá magukat erre az egészre. Ezt ki kell beszélni.”
Fullajtár Andrea hozzátette:
„Szerintem nagyon fontos minden olyan kezdeményezés, ami azt szorgalmazza, hogy nézzük már meg, hogy mi történt velünk, meg mit csináltunk, meg milyen múltunk van.”
„Az emberek a könnyeikkel küzdenek”
A rendező a hatásról is beszélt:
„Olyan SMS-eket és e-maileket kapunk, amiben az emberek a könnyeikkel küzdenek. Nem tudom pontosan, miért, de valamit megérint bennük, és talán ők is mernek beszélni.”
A Heti Libazsír e különleges adása két ember személyes bátorságának dokumentuma: két család története, amely ugyanannak a magyar múltidőnek a két széléről próbál szembenézni önmagával.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
