„Aki miatt nem néztél félre a kamerába” – Bánki Iván életművéről mesél az Aula vendége
A képernyő mögötti láthatatlan biztos kezek egyike volt: Bánki Iván, Balázs Béla-díjas rendező nemcsak a műsorokat formálta, hanem a műsorvezetők lelkét is megnyugtatta. Szegvári Katalin az Aula című műsorban egy évtizedeken átívelő pályáról, televíziós forradalmakról, zenés világsztárokról és kabaréklasszikusokról beszélgetett régi alkotótársával.
Ahol mindenki mindenkivel találkozott: a Szabadság tér 17
„Az aula versenyben volt az otthonommal” – vallotta Bánki Iván a Magyar Televízió legendás székházának közösségi teréről, ahol nemcsak műsorokat, de barátságokat is rendeztek. A színfalak mögött zajló élet már ekkor lenyűgözte: „Mindenki mindenkivel mindig találkozhatott.”
Ügyelőtől a rendezői székig
Bánki Iván 1959-ben lépett be a televízióba, miután a Moképnél eltöltött év után egy régi ismerőse révén tudomást szerzett a lehetőségről. Elsőként ügyelőként kezdett: „Az volt a dolgom, hogy nézzek, és vigyázzak a lábamra, hogy rá ne tolja a Nagy József a kamerát.” Az első forgatáson már a jövő nagy nevei mellett dolgozott: Katkics Ilona rendező, Nemere László asszisztens, Varga Vili operatőr.
„Kétféle emberből lesz jó asszisztens”
„Az egyik, aki tudja, hogy soha nem lesz belőle rendező. A másik, aki tudja, hogy lesz” – idézte Palásti György tanácsát, aki nagy hatással volt rá. Bánki az utóbbi kategóriába sorolta magát. Bár a Színművészeti Főiskolán csak két évig tanult – „ismeretlen magánéleti okokból kirúgták” –, ez nem törte meg: „Tudtam, hogy nem adhatom fel.”
Az első film, ami botrányt kavart
Első jelentősebb rendezése a „Három deci tisztán” című dokumentumfilm volt. Egy magyar község kultúrára fordított éves költését mutatta be, amely három deci bor árával volt egyenlő. Bár a helyi pártbizottság tiltakozott, a film mégis adásba került – és nem lett belőle baj.
Louis Armstrong a repülőn
Hírességekkel is dolgozott, például Louis Armstronggal, akit Brüsszelből követett Budapestre. A zenész túl fáradt volt interjúra, így csak a repülőgépen tudták felvenni, stewardess tolmácsolásával. „Nagyon kedves, barátságos interjút adott.”
Zenében vágni: nemcsak fül, hanem lélek kérdése
Zenéről filmet készíteni komoly ismeretet kíván. „50-szer hallgattam meg a partitúrát magnóról, és bejelöltem, hogy mi következik” – mesélte Bánki arról, hogyan készült fel komolyzenei közvetítésekre. Még oroszul is megtanulta a hangszerek nevét, amikor Moszkvában vezényelte az Állami Hangversenyzenekar koncertjének felvételét.
Szórakoztató műsorok: kabaré és könnyűzene
Bánki Iván a Fellegi Tamás által vezetett szórakoztató osztályra kerülve lett önálló rendező. „Fellegi korán érkezett producer volt” – mondta. Később ő maga is vezető, majd producer lett. Műsoraiban igyekezett mindig a legnagyobb színészeket bevonni. „Az igazi drámai színészek élvezték, mert mindegyikben benne volt a komédiás.”
Pesti kabaré – a kulturális botlókövek
Szívügye lett a pesti kabaré történetének feldolgozása. „Ezek a művek olyanok voltak számomra, mint a botlókövek – emléket állítottak az elfeledett zsidó kabarészerzőknek.” Évtizedes munkával rekonstruálta és újraalkotta ezek hangulatát zenei, táncos és prózai elemekkel.
„A saját műsoraimat végigröhögöm”
Nem tartozik azok közé a rendezők közé, akik soha nem nézik vissza a munkájukat. „Én végigröhögöm, mint ahogy a felvételkor is.” A nézők pedig vele együtt nevethettek – több generáción keresztül.
Lánycsapat és utánpótlás
Bánki Iván több fiatal tehetséget indított el a pályán: Bényi Ildikó, Borbás Marcsi, Pánczél Andrea vagy Cserháti Kata is az ő szárnyai alatt kezdte televíziós karrierjét. „Saját bevallása szerint éppen vasalt, amikor felhívtam. Kihúzta a vasalót, és berohant a tévébe.”
„Megérte. Hiányzik. De megérte.”
1999-ben kérésre ment nyugdíjba. Ekkor már előkészítés alatt állt a kabarésorozat Karinthy Frigyesről szóló záróepizódja. „Ez az egy fáj, hogy azt nem tudtam befejezni.” De nem maradt benne hiányérzet: „Ha nem lett volna az előző 20 év, ez a 20 év akkor is teljes életmű lenne.”
Bánki Iván története azt bizonyítja: a tévézés egyszerre hivatás, szenvedély és kultúramegőrzés. És néha egy kicsit szerelem is – még ha csak egy elnyújtott ebéd erejéig is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
