„Háború, közöny és kis pasák országa”
A Pirkadat vendége: Csintalan Sándor az izraeli konfliktusról, a magyar közéletről és a félelemkultúráról
A Heti TV október 10-i Pirkadat című adásában Osváth Sarolta vendége Csintalan Sándor volt, az MSZP egykori politikusa és publicista. A beszélgetésben szó esett a Közel-Kelet helyzetéről, a magyarországi háborús retorikáról, az ellenzék bénultságáról és a civil társadalom hiányáról.
„Megfagyott vagy lángol a világ”
A műsor elején a műsorvezető azzal kezdte: „Sándor, már megint tél van.”
Csintalan mosolyogva válaszolt:
„Mindenre gondoltam, amit mondtál. Drága is a fa, és hangulatilag sem vagyok híve a télnek. De ami most van, az nem fagyott világ, hanem tüzes gócokkal teli bolygó. Ég a világ – és ez engem igencsak megvisel.”
A politikus szerint a globális feszültségek elérték azt a pontot, ahol a béke szó már elvesztette súlyát.
„Most olvasom, hogy Izrael és a Hamász között talán megállapodás születhetett. De hogy lehet megegyezni valakivel, akinek a nemzeti célja mások megsemmisítése?”
Egy ironikus történelmi párhuzamot hozott:
„Képzeld el, ha a szövetségesek 1944-ben, amikor Normandiában partra szálltak, megállnak a német határnál, és leülnek beszélgetni Hitlerrel, hogy ‘drágáim, miért vagytok ilyen rossz gyerekek?’. Abszurd helyzet lett volna. Most is az.”
„A háború nem lehet humánus”
A beszélgetésben szóba került az izraeli hadsereg hadviselése is.
Osváth Sarolta megjegyezte: „Azt mondják, az izraeli hadsereg a leghumánusabb a világon.”
Csintalan így reagált:
„Értem, mit jelent ez, de a hadviselés maga sosem lehet humánus. Az izraeli hadsereg legalább kísérletet tesz arra, hogy a civil lakosságot figyelmeztesse. De a háború természete akkor is embertelen.”
„Háborús veszélyhelyzet: a 21. század magyar abszurdja”
A beszélgetés átterelődött Magyarországra, ahol a parlament újra meghosszabbította a háborús veszélyhelyzetet.
„Ez már nem is abszurd, hanem az elmebaj határát súrolja. Az egész világon egyedül nálunk van háborús veszélyhelyzet – miközben Putyin hivatalosan még csak háborút sem hirdetett.”
Csintalan szerint a háborús veszélyhelyzet nem biztonságot, hanem hatalmat szolgál:
„A rendeleti kormányzás a de facto diktatúra. Egyetlen lépés választ el bennünket attól, hogy ez be is legyen vallva. A parlament ma csak díszlet, az igazi döntések máshol születnek.”
Osváth Sarolta ellenvetette, hogy az ellenzék legalább a médián keresztül elmondhatja a véleményét, mire Csintalan így válaszolt:
„Igaz, és ezért nem pártolom, hogy a képviselők lemondjanak. De ettől még a parlament jelentősége ma körülbelül a mínusz végtelenhez közelít.”
„A nemzeti halálos fenyegetésverseny”
A politikus megemlítette, hogy újabban a fenyegetés is politikai eszköz lett:
„Most épp kitört a nemzeti halálos fenyegetésverseny. Mindenki kap fenyegetést, mindenkit halállal ijesztgetnek. Én már javasoltam: legyen egy nap, amikor mindenki posztolja, ki fenyegette meg – aztán felejtsük el, és beszéljünk végre a lényegről.”
„Hárommillió Orbán Viktor országa”
A magyar közéletről Csintalan szenvedélyesen fogalmazott:
„A mi kormányunk mindenkivel harcol. Ez a rendszer konfliktusból él. Minden napra kell egy ellenség – Brüsszel, Soros, gender, migráns. Csak Putyin nevét nem halljuk mostanában.”
A volt politikus szerint a hatalom központosítása teljes:
„Mára minden az államhoz fut be. Az önkormányzatoknak nincs mozgástere, az egészségügy, az oktatás, minden központosítva van. A polgárok meg tehetetlenül nézik, ahogy a döntések felettük születnek.”
A civil társadalom hiányát a „magyar közöny” jelenségével magyarázta:
„Havas Henrik jól nevezte el a műsorát: Magyar Közöny. Az emberek otthon vitatkoznak, de nem mennek ki az utcára. A szakszervezeteknek nincs tagságuk, a pártok papíron léteznek, de nincs mögöttük élő szervezet. Ez a nagy baj.”
Majd hozzátette:
„A magyar közélet ma kis pasák országa. Hárommillió Orbán Viktor él ebben az országban – mindenki kiskirály a maga portáján.”
„A közélet nem négyévente tart”
A beszélgetés végén Csintalan egy fontos gondolatot fogalmazott meg a demokratikus felelősségről:
„A közéletben részt venni nem annyi, hogy négyévente elmegyünk szavazni. A demokrácia nem nézőtér, hanem részvétel. Ha az emberek nem vesznek benne részt, akkor mások fogják helyettük eldönteni az életüket.”
Osváth Sarolta zárásként mosolyogva jegyezte meg:
„Sándor, mindig azt mondod, amit más csak gondol.”
Csintalan nevetve válaszolt:
„Lehet, de attól még hülyeség, amit mondok.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
