„Itt ülünk egy vetett ágyon Rutkai Évával” – Kulcsár István emlékei Lipóciáról, háborúról és túlélésről
Miért vágyik vissza valaki oda, ahonnan elhurcolták a családját? Hogy lehet nem félni, amikor gyerekként sárga csillagot kell viselni? Kulcsár István, a 93 éves újságíró új könyvével tért vissza a Heti Libazsírba, de a beszélgetés jóval többről szólt, mint Lipócia bővített kiadásáról. A Szegvári–Rangos páros vendége ezúttal nemcsak emlékezett, hanem történelmet írt újra – szó szerint és átvitt értelemben is. Az epizódból kiderült, miért fontos, hogy az utolsó túlélők még elmondják a történeteiket.
A Lipócia-mítosz újabb fejezetei
Kulcsár István könyvheti újdonsága, a Szülőföldem Lipócia második bővített kiadása újabb anekdotákat hozott a pesti oldal ikonikus negyedéből. Bár maga Kulcsár szerint „nem is kellett rábeszélni”, felesége folyamatosan piszkálja, hogy írjon még. És van is miből válogatni: megtudjuk, kiket neveztek szarándoknak Budapesten, hogy hogyan tévesztette össze Sarlós István a chilei diktátort a kommunista pártfőtitkárral, és miért ültek egy vetett ágyon Rutkai Évával New Yorkban. „Azt mondja, hát itt ülünk egy vetett ágyon Rutkai Évával” – idézi nevetve a színésznőt Kulcsár egy legendás interjúkezdésből.
„Ez az én természetes közegem, a rossz emlékekkel együtt is”
A beszélgetés legmegrendítőbb része akkor következik, amikor Rangos Katalin rákérdez: hogyan lehet visszavágyni oda, ahol a holokauszt idején elhurcolták az ember családját? Kulcsár István válasza egyszerű és mély: „ez a természetes közegem, mindennel együtt, tehát a rossz emlékekkel együtt is.” Bár a holokauszt „nem múlt el nyomtalanul”, ő mégis Lipóciát tekinti hazájának. „Ott jártam óvodába, elemi iskolába, gimnáziumba. Nekem ez a hazám.”
Túlélni 12 évesen – sárga csillaggal vagy nélküle
Szóba kerül gyerekkora is: hogyan próbált meg elvegyülni, amikor már nem volt szabad iskolába járnia. „Levettem a csillagot, és nyugodtan járkáltam” – meséli. Bár ez kockázatos volt, „egy 12 éves gyerektől nem kértek iratokat.” Volt Levente-igazolványa is, aminek hátulján szerepelt, hogy „négy nagyszülőig bezárólag keresztény.” A dokumentumot maga töltötte ki, de mint mondja, „a blanketta valódi volt.”
Édesanyja gyalogmenetben jutott Kőszegre, majd Németországba, ahonnan csak a háború után tért vissza. Édesapja újraházasodott: második felesége „árjapárti” volt, ez segített túlélni. A család megúszta – de Kulcsár hozzáteszi: „nagyon sokan nem.”
A csillagos ház lapja: Pannónia utca 21
Lipócia nemcsak emlék, hanem történeti forrás is. A csillagos házban például egy kézzel gépelt újságot adtak ki „írógépen, indigóval, öt példányban.” Előkerülnek régi kereskedők nevei – Gruber hentes, Csámcsogi Muki borbély –, és olyan emlékek, amelyek csak élő tanúk fejében maradtak fenn. Kulcsár gyerekkora alatt hangversenyeket rendeztek a házban, Benedikt Klára zongorázott, és volt, aki énekelve próbált reményt találni a túléléshez: „Fent Pozsony hol élnék, beszél…” – idézi Kulcsár a menekülni vágyó lány dalát.
Miért nincs antiszemita tapasztalata?
Kulcsár szerint ő személyesen sosem tapasztalt antiszemitizmust, sem a Horthy-korszakban, sem később a Kádár-rendszerben, sem a rendszerváltás után. Református iskolába járt, református cserkészként működött, és úgy látja: „se a diákok, se a tanárok részéről legkisebb mértékben sem éreztem.” Ugyanakkor nem tagadja, hogy antiszemitizmus létezik Magyarországon, de szerinte „talán egy fokkal kevésbé, mint Nyugat-Európában.”
A muszlim bevándorlás kapcsán viszont konkrét: „Nyugat-Európa beengedett rengeteg migránst, amit mi nem tettünk, és azok közül nagyon sok muszlim ember nem szereti a zsidókat helyből.” Orbán politikáját nem tartja szimpatikusnak, de a zsidó közösség védelme kapcsán egyetért: „ezt nagyon tisztességesen kezelték.”
A történelem tanúi – addig kell kérdezni, amíg van kitől
A műsor végén Szegvári Katalin egy fontos gondolattal zár: „azok az emberek, akik tudnak még mesélni valóságosan megélt élményekről, mondják már el, mert van, aki nem hajlandó.” Kulcsár István nemcsak hajlandó, hanem pontosan tudja, hogy amit elmond, annak súlya van – nemcsak az utókor számára, hanem azoknak is, akik ma keresik a helyüket Lipóciában, Budapesten, Európában.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
