Jó illat, mély tartalom – A Vájikrá hetiszakasz üzenete a lelki szabadságról
Ezen a héten elkezdjük olvasni Mózes harmadik könyvét, a Vájikrá hetiszakasszal. A szakasz középpontjában a pusztai szentélyben bemutatott áldozatok állnak – részletes leírásokat kapunk a különféle tűzáldozatok formáiról és szabályairól. Többször ismétlődik egy visszatérő kifejezés: „kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak”. De vajon mit jelent ez a kellemes illat egy olyan Isten számára, akinek – hitünk szerint – nincsenek érzékszervei?
Darvas István rabbi a 19. századi rabbi, Jakob Zvi Mecklenburg értelmezését idézi, aki szerint a „jó illat” metafora: ahogyan az illat megelőzi az étkezést, úgy az áldozat (és ma az ima) a cselekedeteket vezeti be. „Az áldozatbemutatás és az imádkozás csak akkor ér valamit – mondja a rabbi –, ha valódi tettek követik. Ha nem így van, akkor Jesájá próféta kérdése visszhangzik: mi értelme az áldozatnak, ha üres szavak mögé rejtett élet áll mögötte?”
Az áldozat előképe: a felkészülés
A Vájikrá hetiszakasz gondolata remek előszobája Peszáchnak – az ünnepnek, amely nemcsak az otthonok takarítását, a szédertál összeállítását vagy a macesz beszerzését igényli, hanem egyfajta lelki nagytakarítást is. „A kóser konyha, a szépen megterített asztal és a teljes hagada elmondása csak a jó illat része – figyelmeztet Darvas rabbi. – Az igazi cél az, hogy gondolkodjunk: mi a mi saját Egyiptomunk, mi az, ami fogva tart minket, amit ideje lenne elhagyni?”
A széderest egyik legfontosabb mondata – „minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magára, mintha ő maga vonult volna ki Egyiptomból” – nem puszta emlékezésre szólít, hanem belső munkára. A rabság, a megkötözöttség nemcsak fizikai lehet, hanem lelki, szellemi teher is: egy rossz szokás, egy elnyomó kapcsolat, egy múltbeli fájdalom. Peszách előkészületének valódi értelme az, hogy ezt felismerjük, elnevezzük, és elhatározzuk, hogy letesszük.
A szabadság nem ünnep, hanem életforma
„A széderestén átélt szabadságélmény – ha komolyan vesszük – nem ér véget az utolsó pohár bor után” – mondja Darvas István rabbi. Az ünnep valódi hatása akkor jelentkezik, ha azt a „nehéz csomagot”, amit mindennapjainkban cipelünk, tényleg sikerül letenni. Ha csak egy kicsit is, de könnyebben tudunk továbbmenni – szabadabban, nyitottabban, Istenhez és egymáshoz közelebb.
Ezért Vájikrá, az „És szólította” nemcsak Mózeshez intézett szó, hanem hozzánk is: egy belső hívás, hogy induljunk el, és vegyük komolyan saját szellemi kivonulásunkat. Akkor válik a jó illat valóban Istennek tetszővé – és akkor válunk mi is valóban szabaddá.
Sábát sálom, és könnyű, tartalmas felkészülést kívánunk az ünnepre!
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
