A nyugdíjasok hitele: az állam visszatartja, majd kamat nélkül visszaadja a pénzüket
A PIRKADAT M. Kende Péterrel című műsor április 2-i vendége Dr. Farkas András nyugdíjszakértő, a közismert „nyugdíjguru” volt, aki közérthetően és kritikusan beszélt arról, hogyan hat az infláció, a gazdaságpolitika és a bérpolitika a nyugdíjak értékére – és hogyan élik ezt meg az érintettek.
A januári emelés már nem elég
Az év elején a nyugdíjakat a kormány által várt 3,2%-os inflációhoz igazították, ám az infláció azóta magasabbra kúszott. A Magyar Nemzeti Bank új prognózisa szerint az éves infláció 4,5–5,1% között lehet, így a kormány 1,3%-os kiegészítő nyugdíjemelést helyezett kilátásba novemberre. Farkas András szerint ez egy sajátos rendszer: „A nyugdíjasok gyakorlatilag kamatmentes hitelt adnak az államnak.”
Az elmaradt összeget egy összegben novemberben pótolják majd, a január–októberi hónapokra visszamenőleg, beleértve a februárban kifizetett 13. havi nyugdíjat is – azaz 11 havi emelés jár majd. Ez az összeg egy átlagnyugdíj (243 ezer forint) esetén akár 40–60 ezer forint pluszt is jelenthet éves szinten, attól függően, hogy mekkora lesz végül az infláció.
Az infláció nem mindenkinek egyforma
Kende Péter jogos kérdést tett fel: ha az infláció 4,5%, akkor miért nem az élelmiszerárakhoz igazítják a nyugdíjakat, amikor épp az élelmiszer és a szolgáltatások ára nő leginkább?
Farkas András szerint a jelenlegi rendszer egyik legnagyobb baja, hogy csak az inflációt veszi figyelembe, miközben az árnövekedés nem egyformán érinti a különböző társadalmi csoportokat. Különösen súlyos a helyzet a 120–140 ezer forintból élő, mintegy 300 ezer nyugdíjas számára, akik a nyugdíjuk nagy részét élelmiszerre költik. „Ők mélyszegénységben élnek.”
Az infláció tehát sokkal inkább az alapvető kiadásokban jelentkezik, és az emelés nem tart lépést ezzel. „Nem tudnak szolgáltatásokra költeni, nem tudnak spórolni, és közben még örülniük kell az 1,3%-nak.”
A szegényen fenntartott nyugdíjrendszer
Farkas András szerint az igazi probléma nem a kiegészítés időzítése, hanem maga az emelési rendszer hibája: a nyugdíjakat kizárólag az infláció alapján emelik, miközben a bérek évről évre nagyobb ütemben nőnek. Ez fokozatosan elszegényíti a nyugdíjasokat. Miközben például a pedagógusbérek 21%-kal, a vízügyieké 30%-kal emelkedtek, a nyugdíjasok alig 3,2%-ot kaptak.
„Ezért érzik úgy, hogy eltörpül a nyugdíjuk.”
Az egyik legsürgetőbb reform tehát az lenne, hogy a nyugdíjemelés az infláción felül a nettó bérnövekedés egy részét is tükrözze, ahogy az a legtöbb európai országban már működik – például Lengyelországban vagy Szlovákiában.
Reform vagy szőnyeg alá söprés?
A műsor végén szóba került a nagy kérdés: lesz-e nyugdíjreform? Az OECD készített ugyan egy reformtervezetet, és a kormány hivatalosan is elismerte, hogy a nyugdíjrendszer 10–15 évig még fenntartható, de konkrét lépések nem történnek. A 13. havi nyugdíj esetleges megszüntetése szóba sem kerül – legalábbis politikai szinten.
Farkas szerint „a hivatalos álláspont az, hogy most nem foglalkozunk vele, a szőnyeg alá söpörjük.” Csakhogy ez hosszú távon komoly következményekkel járhat.
„Ez egyre nagyobbakat gyűrő szőnyeg, amiben az ember könnyen hasra esik” – zárta szellemesen gondolatait Kende Péter.
Összegzésként: a nyugdíjasok valóban hozzájárulnak az állam működéséhez – csak épp kényszerből, türelemből és kamat nélkül. Az 1,3%-os emelés nem ellensúlyozza a mindennapi kiadásokat, és a jelenlegi rendszer konzerválja a nyugdíjas társadalom fokozatos elszegényedését. Ha nem lesz reform, egyre többen maradnak kiszolgáltatottan az inflációs spirálban.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
