Pagoda: egy korszak hangjai a mikrofon mögül – Szalóczy Pál és Juszt László a múlt és jelen határán
Rangos Katalin új műsora, a Pagoda nem csupán egy stúdióbeszélgetés, hanem emlékmű: egy helyszínnek, egy életérzésnek, egy generációnak. A Magyar Rádió legendás Pagoda Klubját idézi meg, ahol „a tudás meg a jókedv meg a szakmai hozzáértés meg a végtelen amatőrizmus” egy térben lüktetett. Rangos Katalin személyes indíttatásból hívta életre a sorozatot: „elviselhetetlennek találtam, hogy a gyerekkorom, a szakmai gyerekkorom… az életem egyik legfontosabb helyszínét elbontották és megsemmisítették.” Az első adásban két legendás rádiós, Szalóczy Pál és Juszt László idézte fel a Pagoda hangulatát, történeteit, illatát és humorát.
A Pagoda, mint tér és életforma
A rádió Pagodája nem csupán egy büfé volt. Hely volt, ahol „minden áldott munkanapon” átkeltek a szerkesztők, bemondók, riporterek. Szalóczy Pál 1970-től volt rendszeres látogató, Juszt László pedig már énekesként is bejárt. A műsorban elhangzott: a Pagoda „egyszerre volt munkahelyi büfé, társalgó, alvóhely, műsorkészítő stúdió, sőt olykor politikai központ is.”
A legendás rádiósok történeteiből kirajzolódott egy különleges miliő, ahol kávéscsészében szolgálták fel az unikumot („fehér kávé”), ahol a bemondók, újságírók és riporterek egymás sztorijain nőttek fel – és ahol a hajnali műsorokra való készülést sokszor „ott alvás” előzte meg. Ahogy Juszt László idézte fel: „egyszer hajnaloztunk… mentem le megnézni, nyit-e már a büfé… az egyik sarokban ott alszik a Nagy Tibi…”.
A bemondók és riporterek mikrofon mögötti világa
A Pagoda egyik főszereplője maga a hang volt – a hang, amelyet milliók ismertek fel a rádióból. Szalóczy Pál, „a magyar rádió hangja” mesélt arról, hogyan vált a beszéd minősége a legfőbb mércék egyikévé, és hogyan született egy külön kaszt a bemondókból: „néha jól viseltük, néha rosszul, hogy külön kezeltek minket…”.
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy az újságírók és bemondók viszonya nem mindig volt zökkenőmentes. Juszt szerint „azt hitték, hogy csak eléjük teszik a papírt, aztán olvassák…”. Ugyanakkor a tisztelet is ott volt a sorok mögött: „a szerkesztők 90%-a megköszönte, ha javítottuk a szövegüket.”
A történetek, amelyek Pagodává tették a Pagodát
Az adás egyik legszórakoztatóbb eleme a legendás rádiós anekdoták sora volt. Kabos László ausztráliai fellépése után egy csendőrkapitány által meginvitált ebéd elutasítását így kommentálta: „Ha ’44-et megúsztam, egy ebédért már nem kockáztatok.”
De voltak súlyosabb pillanatok is – például amikor Berecz János, a politikai élet egykori meghatározó alakja hangosan megjegyezte egy kolléga hátán elslisszolva: „Kovács, Kovács, ha az én seggem most beszélni tudna…”.
A rádiós lét a fizetési cetlikért való sorban állástól a közleményolvasás idegőrlő világáig terjedt, ahol a tekercses magnók mellett egy bemondó már élőben folytatta a közleményt, mert „elfogyott a szalag”.
Egy szellemiség eltűnése
A Pagoda a nyolcvanas évek végéig volt igazán az, ami. Juszt László és Szalóczy Pál is úgy érezték: a Pagoda „nem volt egy hely, hanem egy állapot”. Olyan szellemi tér, ahol „többet lehetett tanulni két hónap alatt, mint négy év alatt az egyetemen.” Itt nemcsak szakmát, hanem viselkedést, emberséget, tartást is lehetett tanulni.
Ahogy Szalóczy fogalmazott: „nem emlékszem olyasmire, hogy egyszer volt olyan, hogy mire beértem a Pagodába, már le volt tiltva az én kis riportom… egy eset volt.”
A Pagoda szellemisége ma
A Heti TV új műsora egyszerre dokumentum és szívszorító nosztalgia. Rangos Katalin célja világos: „emléket állítok ezzel a műsorral a Pagodának és a magyar rádiónak, és a magyar rádió egyik legérdekesebb szigetcsoportjának.”
Ez a szigetcsoport már nem létezik, de az emlékezetünkben él tovább. A Pagoda című műsorban elhangzott történetek túlmutatnak egy korszakon – rólunk szólnak, a médiumról, amelyen keresztül évtizedekig ismertük meg a világot.
A következő adás egy hónap múlva várható – de addig is, ha valaki csak egy pillanatra vissza akar csöppenni a mikrofon mögötti világba, érdemes megnézni az első részt. Mert ez nem csupán történelem – ez a mi történetünk.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
