„Én azt nem hiszem, hogy egy közösséggel, egy közösségi tiltakozással szemben ez a program megvalósítható.”
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a 61. Kormányinfón a Heti Tv kérdésére válaszolt a józsefvárosi mohamedán imaközponttal kapcsolatban, de szóba került még a magyarországi épített örökség megmentése, a kormány kötelessége is.
A II. világháborút követően a magyarországi épített örökségek nagy része nem rendeltetésszerűen lettek használva, számos templom ürült ki, például raktárak lettek belőlük. Van-e a kormánynak valamilyen törekvése, hogy ezeket az épületeket helyreállítsa, hogy újból a rendeltetésüknek megfelelően lehessen használni? Akár egykori mecsetekre is gondolok, hogy ne kelljen a Józsefvárosban egy új mohamedán imaházat építeni. Vagy netán ez már a bevándorlóknak készül?
Nem hiszem, hogy erről lenne szó, hogy az utolsó kérdésére válaszoljak. A kormánynak kifejezett törekvése viszont, a megmaradt építészeti örökség rehabilitációja. Funkcionális viták mindig vannak, elegendő a Várra gondolni, de nekem meggyőződésem, az épített örökség helyreállítása kötelesség, s látható, a II. világháború befejezése után hetven évvel, a nagy budapesti bombázások után is aktualitása van ennek a kérdésnek. Már csak azért is, mert a hatvanas, hetvenes években lezajlott nagy rekonstrukció vagy csak részben volt sikeres, vagy meg sem próbálta visszaállítani az eredeti állapotot. Összegzésül: az a helyzet Magyarországon, hogy a világháborús sebek vagy az 1956-os forradalom harcainak sebei, azok a mai napig is itt vannak, mondjuk Budapesten, nekünk meg kell menteni az épített örökséget. Arról lehet vitatkozni, hogy ennek mi a módja, milyen elveknek, milyen küldetésnek kell megfelelni, mi lehet az építészetpolitikai üzenete, hogyan kell egy régi épületet helyreállítani. De hogy helyre kell állítani, abban nincsen vita és abban sem, hogy méltóképen kell ezt megtenni. Azt gondoljuk, amit az Alaptörvény ír, azaz a függetlenségünket elvesztettük 1944. március 19-én, ezt 1990. májusában kaptuk vissza. Ezért tartjuk fontosnak, hogy az 1944. márciusa előtti állapot kerüljön visszaállításra. Ami pedig a vallási, hitbéli épületeket illeti, én annak vagyok a híve, hogy minden az legyen, ami volt. Ön is tudja, amikor a nyolcvanas években zsinagógákat adtak el ebben az országban, vagy arra kényszerítettek helyi közösségeket, hogy egyfajta kisajátítási eljárásban, az önkormányzatnak adják el a zsinagógákat, ezek azóta is ott állnak romosan, üresen állnak, vagy olyan funkció van benne, aminek nem épült az épület. Én azt tartom helyesnek, hogy a ma még létező zsinagógák zsinagógaként legyenek helyreállítva, ezért is támogatom a kormánynak azt a programját, hogy a Rumbach utcai zsinagóga teljes felújítását, ahogy a miskolci, debreceni, szabadkai zsinagógák teljes felújítását vagy éppen a kőszegi, a mádi teljes felújítását támogassa a kormány. De ezek zsinagógaként, nem könyvtárként, nem kulturális központként, zsinagógaként működjenek.
Ugyanígy támogatja a Dózsa György úti zsinagóga helyreállítását is, amelyik még a Honvéd vívóié, akik rövidesen kiköltöznek onnan?
Ezt annak a közösségnek kell kezdeményeznie, amelynek a tagjai ezt az épületet hitéleti célokra szeretné használni.
Visszatérve az első kérdésemre, a mohamedán imaközpontra, a meccseken a más csapatok szurkolóit igyekeznek elkülöníteni, hogy ne tegyenek kárt egymásban. Ön szerint jó-e az, hogy a Zsidó Egyetemtől, az ottani zsinagógától tizenöt méterre egy másik egyház, egy nem történelmi egyház építkezik? Mindezt vitatott tulajdonosokkal. Nem beszélve a közrendészeti, biztonsági problémákról.
Az egyházi státuszt nem vitatnám, én mindenképpen egyeztetést javasolnék, a konszenzus megteremtése, a türelem, a tolerancia jegyében nagyon fontos dolog. Én azt nem hiszem, hogy egy közösséggel, egy közösségi tiltakozással szemben ez a program megvalósítható.
Ez jó, de már megvásárolták az épületet, ott már építik ezt a mohamedán imaközpontot.
Tudom, de akkor is van egyeztetési kötelezettségük, az én meggyőződésem szerint.
Egy másik kérdés, a miniszterelnök rövidesen Belgrádba megy, de mivel? A Budapest-Belgrád vasútvonallal mi a helyzet, hogy állunk az EU-val ebben az ügyben, megvalósul-e ez a projekt, esetleg megvétózzák?
A Budapest-Belgrád vasútvonallal kapcsolatban az uniós eljárási szakasz új eljárásba lépett, reményünk van egy konszenzusos megállapodásra és arra, hogy az Európai Bizottságot a program uniós jognak való megfelelőségéről meg tudjuk győzni. Konstruktív és pozitív tapasztalat van a program brüsszeli megítélésében.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
